Századok – 1918
Értekezések - PATEK FERENCZ: Az Árpádok és Anjouk családi összeköttetése 449
478 PATEK FERENCZ. hogy egy Görögország ellen intézett hadjáratot, ha az nem túlságosan nagyszabású, hathatósan támogasson. Látjuk is a hajóhadat ilyen szerepben. 1270 márczius 31-én Károly Hugo de Conchest kinevezi egy flotta parancsnokává, mely gályákból, teridákból és barchettákból állott és a melynek feladata volt először »Slavoniába« hajózni, — kétségkívül Mária kíséretéül szánva — majd az achaiai fejedelem segítségére menni.1 Tényleg május 11-ről, majd 15-ről keltezve olvassuk Károly parancsait, a melyekben meghagyja, hogy a hajórajt, mely Máriát Nápolyba hozta, szereljék fel kellőképen, hogy Achaiába indulhasson »most már hatalmasabban óhajtván felségünk karját kinyújtani Vilmos, Achaia fejedelme, kedvelt rokonunk segedelmére.2 « Ert-e el valamely eredményt ez a hajóraj a görögök elleni küzdelemben, nincs módunkban megállapítani. Hogy azonban Anjou Károly tengeri hatalmának növekedése méltán töltötte el elleneit, nevezetesen a görögöket félelemmel, kétségtelen.3 Ennek a tengeri hatalomnak azonban gyengék a gyökerei. A siciliai királyságra, bármily gazdag és rendezett volt is, már II. Frigyes és Manfréd alatt nyomasztó súlylyal nehezedtek azok az óriási kiadások, melyeket a pápasággal vívott elkeseredett harcz hosszú éveken át szükségessé tett. Jórészt ennek kell betudnunk tengerészete hanyatlását is.4 Károly harczai Manfréd, majd Konradin, a toscanai ghibellinek, a lucerai saracénok, saját lázadó főurai ellen ismét rontották a helyzetet. Midőn pedig győzött, egymás után jelentkeztek jutalomért, kárpótlásért azok a franczia és egyéb nemzetiségű urak és pénzemberek, kik harczaiban karddal vagy pénzzel segítették. A királyság birtokviszonyaiban óriási változások mentek végbe az 1266— 1270. években. Tetézte mindezt néhány silányan termő év, úgy hogy Károlynak nem volt könnyű előteremteni azokat a hatalmas összegeket, melyeket új, merész tervei nap-nap mellett követeltek.5 Nem ment könnyen az Izabella hozo-1 Del Giudice i. m. I. k. 284. lap, jegyzetben. 2 Acta Extera I. k. 7. és 9. lapok. 3 Pachymeres egyenesen rámutat arra, hogy ez tette őt félelmessé. »TO'TS TOÍVUV y.'A 6 pïj£ ûouXiaç KA'pouXoç, . . ., Ív AXJIFJ IJV T«>V xafr' aütov irp<rf|J.aTcov, xai vrjüv rapaazE'JCítí -X;taxo)v ijiefaXuvexo . . . etc.« Ed. Bonn. I. k. 358. 1. L. V. c. 8. 4 На egy heidelbergi dissertatióban Manfréd korában »kräftig entwickelte Marine«-ről olvasunk, ez, bizonyíték híján, alig egyéb üres szóvirágnál. (Helene Arndt : Die innere Politik Manfreds von Sizilien. Heidelberg, 1910. 20. 1.) 6 Sternfeld i. m. 192 skk. V. ö. O. Cartellieri : Peter v. Aragon
