Századok – 1918
Értekezések - PATEK FERENCZ: Az Árpádok és Anjouk családi összeköttetése 449
AZ ÁRPÁDOK és ANJOUK CSALÁDI ÖSSZEKÖTTETÉSE. 451 semmint véleményünk határozott, kellőképen megalapozott lehetne. A két király egyéniségének ismerete alapján azonban természetesen nem adhatunk biztos választ a kérdésre, hogy melyikük kezdeményezte a házasságokat. S nem tehetjük ezt egyenesen idevonatkozó forrásaink alapján sem. Igaz ugyan, hogy a két király közötti érintkezés első emléke 1269 június 23-án 1 arról tanúskodik, hogy a magyar király követei a nápolyi, helyesebben a siciliai királyságban tartózkodnak, így tehát azt lehetne feltenni, hogy V. István volt a diplomatiai érintkezés kezdeményezője. Azonban meg kell fontolnunk, hogy abból, hogy e feljegyzés első adatunk, nem következik, hogy Anjou Károly nem küldött korábban követséget Magyarországba. Még a pontosan vezetett regestakötetek hallgatása sem teszi ezt kizárttá. Másodszor, sem ez a királyi rendelet, sem a korban hozzá legközelebb álló emlék, egy másik rendelet,2 mely ugyancsak a magyar király egy másik követségének fogadásáról intézkedik, egyáltalán nem említi néven V. Istvánt, ezektől tehát akár IV. Béla követeiről is lehetne szó, a kire épen úgy, ha nem jobban illik az »illustris rex Vngarie« kifejezés. Sőt némi valószínűsége is van annak, hogy az egyik követség IV. Béláé volt, mert az első küldöttség még nem érhetett semmiképen haza, — 1269 augusztus végén még Anjou Károlynál vannak Domonkos prior és János domonkosrendi testvér — midőn 1269 szeptember 9-én a másik követségről, János prépost és Zadrai Mihályról úgy ír Anjou Károly, mint a kik »nuper«, bizonynyal néhány nappal előbb, megérkeztek Barlettába.3 A két követség közül az első minden bizonynyal Istváné volt, mert a vele 1 Magyar diplomatiai emlékek az Anjou-korból. Szerkesztette Wenzel Gusztáv, I. k. 3. lap, 2. szám. A nápolyi Anjou-registerek darabjai, melyekből ez a királyi rendelet is, meg több más emlékünk való, csak az indictio évszámával s napi kelettel vannak ellátva. A nápolyi kanczelláriában a görög indictio divatozott, mely szeptember i.-gyel kezdi az évet. L. Erben, az Erben—Schmitz—Kallenberg-íéle Urkundenlehre I. к. 332. 1. és P. Durrieu : Les Archives Angevines de Naples. (Bibliothèque des écoles françaises d'Athènes et de Rome fasc. 46. 51. Paris, 1886.) I. k. 202. es 204. 1. Ezt a kiadó sem itt, sem más kiadványainál nem vette figyelembe (pl. Árpádkori Űj Okmánytár VIII. Nr. 211.) s így az ő dátumfeloldásai igen sok helyen tévesek. 2 Acta extera I. 4. 1. A datálásra vonatkozólag v. ö. C. Minieri Riccio: Genealógia di Carlo I. di Angio. (Napoli, 1857.) 93. 1. 3 Hozzá még a rendelet, a mint látszik, Melfiben kelt, jelentős távolságban Barlettától, tehát Károly nem vehetett azonnal tudomást a követek érkezéséről. 29*
