Századok – 1918
Értekezések - REISZIG EDE: A magyarországi János-lovagok a Hunyadiak korában 22
A MAGYARORSZÁGI JÁNOS-LOVAGOK A HUNYADIAK KORÁBAN. 33 dött ; maga János perjel is a csatatéren maradt. így fejezte be pályáját az a férfiú, a ki kora ifjúságától kezdve szinte szakadatlanul harczban állott a hitetlenekkel ; annyi fényes haditette után a cseh rablóvezér kezeitől kellett elpusztulnia. A pakráczi csata után Vitovecz végigpusztította a vránai perjelség birtokait, többek között Pakrácz, Rácsa, Garics és Hrasztova estek áldozatul a csehek dühének. A drávántúli országrészekben tartózkodó János-lovagok azonban értesülvén tartományi mesterük tragikus haláláról, Thallóczi Frankóval egyesülve, a hol csak lehetett, megtámadták a pusztító cseheket. Hrasztovánál utói is érték Vitovecz hadait, a ki már nem térhetvén ki az összeütközés elől, felvette a küzdelmet a János-lovagokkal, melynek folyamán egyik szemét elvesztette. A vránai perjelség várai közül azonban sikerült Vitovecznek egynéhányat megtartani. Thallóczi Frankó, a ki testvérének halála után a vránai perjelségi jószágok kormányzatát átvette, gondoskodott róla, hogy a cseh rabló ne élvezhesse nyugodtan az elfoglalt birtokokat. Csakhamar ismét rátámadt és sikerült is Bozsjakovina várát visszafoglalnia.1 Az országos tanács értesülvén a drávántúli országrészekben dúló polgárháborúról, Hunyadi Jánost bízta meg a hatalmaskodó főurak és a cseh rablók megfékezésével.2 Hunyadi 1446 tavaszán nyomult Horvátországba s ott több várat megvívott, majd a hatalmaskodó Cilleieket saját fészkükben, Stájerországban támadta meg. A megszeppent rabló főurak ekkor békeajánlatot tettek, melyet Hunyadi kellő biztosíték mellett elfogadott. így azután a belnyugalom a drávántúli országrészekben nagynehezen helyreállott. A Cilleiek megfékezése után visszatérő hadvezért az 1446. évi június havában Pesten tartott országgyűlés kormányzóvá választotta. III. Hunyadi János első kormányzói intézkedései közé tartozott, hogy Szentgyörgyi Székely Tamásnak adta a vránai perjelségi birtokokat,3 kinek eredetére nézve elágaznak 1 Margalics Ede : Horvát Tört. Repert. I. 648. 2 Miilen. Tört. IV. 81. 3 Kovacsics : Vestigia Comit. p. 253. Suppl. II. 41. Századok. 1918. I—II. füzet. 3
