Századok – 1918

Értekezések - ECKHART FERENCZ: Kereskedelmünk közvetítői a XVIII. században 356

376 ECKHART FERENCZ. A kereskedelmi tanács szerint hiába hirdetnék ki újból az 1725. évi rendeletet, mert az a földesuraknál, kik már a külföldi árúkkal való kereskedés eltiltását is rossz szemmel nézték, nagy visszatetszést keltene. Sokkal okosabb volna a magyar kereskedelemben egyelőre mindent hagyni, amint van s kedvezőbb időre várni. Ha a török vagy az áltörök rácz és zsidó nem lesz előnyben a vámmal a keresztény fölött, vagy a tiltott idegen árúval nem fog sokkal könnyebben kereskedhetni, mint az osztrákkal, úgy vagy maga fog az utóbbiból többet eladni, vagy meg kell osztoznia az örökös tartományi kereskedőkkel a piaczon, kik ezt újból meghódíthatnák, ha a gyárak némi hitelt nyújtanának nekik. A legfőbb kereskedelmi hatóság tehát már megnyugodott abban, hogy a török alattvalók a magyar piaczot megszerezték maguknak s nem annyira kiszorításukra, mint inkább az osztrák gyártmányok minél nagyobb tömegű eladására gondol. Inkább ezt várja az egyenlő elvámolástól is. A magyar kereskedelmi viszonyok józan mérlegelése mellett nem is tehetett egyebet. A politikai szempont vezérelte a királynőt a terjedelmes javaslatra hozott s a további fejlődésre fontos elhatározásában : »Mivel a belpolitika azt követeli, hogy a török kereskedelemből a monarchiára származó károkat lehetőleg elkerüljük, a külpolitika pedig azt kívánja, hogy minden lépésünket óvatosan és mérséklettel tegyük meg, úgy hogy mindentől tartózkodjunk, a mi nyugtalanságot, panaszt avagy épen, ha távolról is, békeszegést okozna vagy azt előmozdítaná, úgy szükséges, hogy ezen kettős végczél elérésére a következő szabályokra ügyeljünk, melyek hozzá utat nyitnak«: 1. Semmiféle intézkedést nem szabad tenni, a mi a békeszerződés megszegésének tekinthető. 2. A mint a baj fokozatosan jött létre, úgy fokozatosan is kell orvosolni. 3. Inkább közvetett, mint közvetlen intézkedéseket kell tenni. 4. A törököket és a török alattvalókat »magánérdekeik sérelme nélkül« az örökös tartományoktól lehetőleg távol és csak a határokon kell tartani. 5. A török kereskedők legnagyobbrészt janicsárok, kik tekintettel a kereskedelmi haszonra, a békét akarják, a török birodalom hasznát a kereskedőkétől meg kell különböztetni s a török kereskedelmi mérleget nem annyira a behozatal megnehezítésével, mint inkább a kivitel emelésével kell megjavítani. Ezen elveket szem előtt tartva, a királynő elrendeli, hogy alattvalói ezután ugyanazt a vámot fizessék, mint