Századok – 1918

Értekezések - ECKHART FERENCZ: Kereskedelmünk közvetítői a XVIII. században 356

ECKHART F. — KERESKEDELMÜNK KÖZVETÍTŐI A XVIII. SZÁZADBAN. 365 kereskedelmi hatóság kiíejti, hogy a kereskedelmi haszon a monarchia lakóinak a zsebébe folynék, mivel a törököt nem csábítaná a vámból eredő nagy haszon és az ország nem lenne elárasztva a törökök árúival. Sőt még azt a politikai okot is felhozták, hogy már azért is jó volna megakadályozni a törököket a vagyoni megerősödésben és az ország kikémlelésében, mivel ennek háború esetén súlyos következményei volnának. Az ügyben azután titkos minisztertanácsot (Geheime Hof- u. Staatsconferenz) hívtak össze, mely szintén az egyenlő elbánás elvét fogadta el a monarchia és a török birodalom lakóival szemben, mivel a török kereskedők különben »kiszipolyozzák az örökös országokat«. Valószínűleg a pénzügyi hatóságokon mult ezen javaslat meghiúsulása, mert megvalósulásáról nem olvasunk semmit.1 A tényekkel akart megalkudni s abból legalább fiscalis hasznot húzni a magyar kamara, melynek ez időbeli elnöke, gróf Grassalk ovi ch, felfogását ez ügyben már ismerjük. Királyi megbízás alapján kezdett már 1748-ban Grassalkovich »a görögökkel« a kicsiben való kereskedés engedelme ügyében tárgyalni, hiszen »csaknem az összes megyék szükségből, valamint a kincstár és a lakosság haszna kedvéért könyörögve pártjukat fogják«. A kamara elnöke összehívta a 10 magyarországi görög társaság képviselőit Pestre annak megbeszélése végett, hogy mit hajlandók ily engedély megadásáért fizetni. Kecskemét, Gyöngyös, Eger, Miskolcz, Tokaj, Diószeg, Világosvár, Eszék, Pest, Pétervárad görög társaságai, kik 445 kereskedőt képviseltek, a megyéknek fizetett taksán és a földesúri censuson kívül évi 8000 fl. fizetésére voltak hajlandók kötelezni magukat minden pesti medárdnapi vásárkor.2 A bécsi hatóságok azonban ellenezték a magyar kamara javaslatát. A kereskedelmi igazgatóság döntő véleménye szerint igaz ugyan, hogy a kiskereskedést az összes többi nemzetek szabadon űzhetik, csak a török nem, a mi határozottan ellene van a passarowitzi szerződésnek, mégis mivel az engedelem megadása a királyné alattvalói kárával járna, annál kevésbbé kell róla beszélni, mert a porta ezt a kérdést sohasem bolygatta meg. Az engedély csak kisebbítné a kereskedelmi forgalmat a monarchia és Törökország között, mert a görög kereskedők nem törődnének többé a török árúkkal, 1 U. o. és Commerz N. Ö. F. 53. 1752 jan. 26. 2 Közös p. ü. ltár. Hung. 1749 jan. 31.