Századok – 1918

Történeti irodalom - Szentpétery I. L. Fejérpataky-emlékkönyv alatt 285

TÖRTÉNETI IRODALOM. 287' sen támogatta s ezzel valóságos vezérkart teremtett maga körül, mely a magyar történetírást mai magas színvonalára emelte. Fejérpataky is egyike volt azoknak, a kik Szilágyi Sándor szívéhez legközelebb állottak, s hogy ez az együttműködés Fejérpataky írói és főkép tanítói egyéniségének kifejlődésére minő hatással lehetett, arra fényes bizonyíték a jelen emlékkönyv. Nyilvános beszámoló ez a történelmi emlékmű, melynek megjelenése még a jelenlegi természetellenes időkben is irodalmi esemény, arról, hogy minő munka folyt Fejérpataky seminariumában az utolsó évtizedek alatt. E tekintetben ugyan talán elég volna arra hivatkozni, hogy a budapesti egyetemen már évek óta két magántanára működik az oklevéltannak, a mi annyit mindenesetre igazol, hogy Fejérpataky tanári működése iskolát teremtett, a jelen emlékkönyv munkatársainak díszes névsora azonban azt is mutatja, hogy az ő működésök hatása egyetemesebb jellegű. Mert hiszen olyanok is sietnek magukat tanítványaiul vallani, a kik történetírói működésük súlypontját idővel más területekre helyezték, de a kik azon alapelvek és módszerek hatása alatt állnak most is, melyekkel mesterük őket a történetkutatás és írás munkájába bevezette. Az emlékkönyvben 16 dolgozat olvasható. Aldásy Antalé Zsigmond császár koronázásáról és a német városokról, Domanovszky Sándoré a rrázsaszekérről, Eckhart Ferenczé néhány kiadatlan Arpádkori oklevélről, Erdélyi Lászlóé az aranybulla társadalmáról, Ernyey Józsefé Orcszlánkő váráról és urairól, Gárdonyi Alberté a középkori latin írás rövidítési rendszeréről, Heinlein Istváné az archoni állások betöltésére vonatkozó 487/6-i törvényről, Holub Józsefé a főispán és alispán viszonyának jogi természetéről, Hóman Bálinté a XIV. századi aranyválságról, Iványi Béláé az Eperjes város középkori számadáskönyveiben található jogtörténeti vonatkozásokról, R. Kiss Istváné 111. Endre király 1298/99. évi törvényéről, Madzsar Imréé a Kaplonynemzetség és a Vetési család történetéről, Pile h Jenőé az 1813. évi hermagori ütközetről, Szabó Dezsőé Albert királyivá választásáról, Szenthétery Imréé, az emlékkönyv gondos szerkesztőjéé, II. Endrének a topuszkói apátság számára adott okleveleiről és végül Závodszky Leventéé, a ki »Kossuth és Szemere a honvédelmi bizottmány megalakításáról« czímen értekezett. Mint láttuk, a felsorolt dolgozatok a történettudomány legkülönbözőbb ágait képviselik ; részletes ismertetésüket nem adjuk ugyan, de hangsúlyozni kívánjuk, hogy valamennyi tudományos értékű becses tanulmány, melyek történeti ismereteinket nagy mértékben gyarapítják, úgy hogy a Fejérpataky-jubileum már ebből a szempontból is örvendetes esemény történetirodalmunk-