Századok – 1918

Történeti irodalom - Bossányi Árpád: Regesta supplicationum. I–II. köt. Ism. Á. A. 281

282 TÖRTÉNETI IRODALOM. kijegyezték és részben kivonatolták. E munkálat — a mennyire tájékoztatva vagyunk — egészen III. Calixt pápáig haladt előre. A Monumenta Vaticana részére készült VI. Kelemen és VI. Inczeféle supplicatiók anyaga lemásolva jelenleg a M. N. Múzeum könyvtárában őriztetik, s így Bossányi oly anyagot másolt, illetve másoltatott le, a melyet nemcsak lemásoltak és átnéztek magyar kutatók, hanem a melynek gondos, lehetőleg pontos kiadása is elő volt készítve, mert a midőn Fraknói Vilmos nagylelkű ajándékából az általa alapított római történeti intézet a magyar állam tulajdonába ment át, az intézet munkaprogrammjában első helyen ép e supplicatiók kiadása állott. Beosztás tekintetében a Bossányi kiadta kötetek két fő részre oszlanak. Az I. rész a magyar egyházmegyék állapotát ismerteti a XIV. század közepén, míg a II. rész a supplicatiók szövegét adja. Az I. kötet 519, a II. kötet 445 számot foglal magában. A magyar egyházmegyék állapotát ismertető résznek megírásánál Bossányi első sorban a supplicatiók anyagára támaszkodik, felhasználni igyekezvén e mellett a vonatkozó irodalmat, oklevéltárakat és egyéb irodalmi munkákat. A tárgyalás érseki és ezeken belül püspöki egyházmegyék szerint történik. Mindegyiknél szól elsőbben is a templomokról és plébániákról, azután a püspökökről, a káptalanok és azok tagjairól, a klerikusokról, a világi személyekről és végül a helységekről. E beosztás ellen, a mi annak áttekinthetőségét és világosságát illeti, észrevételt nem lehet tenni. Az is érdeme a munkának, hogy az egyes személyekre, érsekekre, püspökökre stb. vonatkozó adatokat mindenünnen összeszedi és azok alapján az illetőknek rövid életrajzát összeállítani törekszik. E teljességre való törekvést a munkának érdeméül tudhatjuk be. Más kérdés azonban, vájjon ez az eljárás föltétlenül szükséges volt-e, váljon okvetlenül szükség volt-e egy ily bevezetésre, melynek gerinczét és magvát a supplicatiók adatai képezik és körülötte csoportosulnak, a mennyiben -vannak, a többi adatok. Ahogy a köteteket átlapoztuk, azt találtuk, hogy nagyon, de nagyon sok esetben az egyes személyekre, főleg káptalani tagokra, plébánosokra, egyházi és világi személyekre, de a helységekre is egyéb adatot, mint a supplicatiókban foglaltakat a kiadónak nem sikerült feltalálni. Sok esetben tehát a bevezetés elmondja ugyanazt magyarul, a mit később latinul, az eredeti szövegben olvashatunk. Ilyen pl., hogy csak egy esetet hozzunk fel, az I. kötet 256—257. lapja, a hol fel vannak sorolva a veszprémi püspökség plébániái, egyházi javadalmai és klerikusai, a nélkül, hogy róluk a supplicatiókban foglalt adatokon kívül más adatokat idézne a kiadó, önkénytelenül felvethető az a kérdés : nem lehetett volna-e az I. részt, a feldolgozást