Századok – 1918
Tárcza - Zoványi Jenő: Czeglédi Ferencz életrajzi adatairól 208
TÁRCZA. 209 fogva legkésőbben 1566-ban léphetett ebbe a hivatalába.1 Szerintem még 1564-ben, ennek vége felé kellett ennek történnie, a mikorra a Perényi Gábor földesúri hatósága alatt levő helységek papjai választani voltak kénytelenek vagy újra a lutherismus álláspontjára való helyezkedés, vagy az állásukról való eltávozás között, és a midőn a tőketerebesi hitvita még egy utolsó kísérlet volt egyik részről a nyakas református papok meghajlítására, másik részről Perényinek engedékenységre és türelmességre való rábírására. Nem sikerült egyik sem. Az egyideig még lutheránusoknak maradt egyházközségek papjai ezentúl a Perényivel szoros és állandó összeköttetésben álló öt szabad királyi városi egyházmegyében szenteltették fel magukat,2 a reformátusok pedig, akik a Perényi-birtokokon kivül szabadon terjeszkedhettek és tevékenykedhettek, a Sárospatakról, mint Perényinek a földesuraságá alá tartozó városból felekezetének gömörvármegyei pártfogói3 körébe menő Kopácsi István helyébe más esperest választottak, mindenesetre olyat, a ki semmiképen sem függött Perényitől. Ezt a választást bizonyára nem sokáig halogatták azután, hogy Kopácsi ugyanazon idő körül, a mikor Thury Pál Sajószentpéterről a tiszántúli egyházkerületbe, 1 Már ez a tény egymaga megdönti S. Szabó Józsefnek (Debreczeni és sárospataki papok a reformáczió századában 46. 1.) azt a sok egyéb tekintetben is tarthatatlan véleményét, melyet Kopácsi Istvánnak 1567 január 7-én Rimaszombatban esperesi minőségben végzett egyházlátogatásából következtet, hogy t. i. mint esperes »messzeterjedő vidéket kormányzott, a mely legalább is Zemplén, Borsod és Gömör-Kishont (helyesebben Gömör, valamint Kishont) megyéket foglalta magában«, nemkülönben megdönti az ehhez fűzött további állításokat is. Kétségtelen ugyanis, hogy midőn Kopácsi Gömörben és Kishontban esperesi kötelességeket teljesített, ugyanakkor Czeglédinek Zemplénben már múlhatatlanul esperesnek kellett lennie. Én még azt is lehetetlennek tartom, hogy Borsod és Gömör már ekkor egy egyházmegyét alkotott volna, tartozván amaz az egri püspökség alá, ez utóbbi pedig az esztergomi érsekséghez. Az egyesülés csak jóval később következhetett be. Addig még meg kellett érniök a gömörieknek a reformátusságnak saját vidékükön a lutheránusok javára való nagyfokú lehanyatlását. Az újraéledés csak a század utolsó évtizedében következett el, a mikor aztán semmi tekintet nem akadályozta, viszont pedig számos érdek kívánta tőlük azt, hogy a szomszédos borsodi egyházmegyéhez csatlakozzanak. Az ilyképen egyesült egyházmegyének, mint ilyennek, 1596-ból vannak az első életjelei. 2 Klein J. S. : Nachrichten ... I. 107. II. 459—60. 1. — Hornvánszky : Beiträge zur Gesch. evang. Gemeinden in Ungarn. 265. 1. 3 Legfőbb lehetett közülök Bebek Györgyné Patóczy Zsófia, s épen ezért valószínűnek tekinthető, hogy Pelsőczön talált alkalmazást Kopácsi. Századok. 1918. III—IV. füzet. 14
