Századok – 1918
Értekezések - HÓMAN BÁLINT: Adalék X–XI. századi pénztörténetünkhöz 161
166 HÓMAN BÁLINT. viszonyainkra is világot vető csehországi árakról szóló rész rövid ismertetését. Ábrahám, a ki az obodriták országánál is hangsúlyozza a vásári árak alacsonyságát,1 kiemeli, hogy Csehország »földje a legjobb az északi országok közül és leggazdagabb élelmiszerekben«. Ennek bizonyítására sorol fel árakat, a melyek tehát az ő szemében nyilvánvalóan alacsony árak voltak, i dénárért (knsár), vagyis mai pénzben 38 fillérért2 annyi gabonát adtak, a mennyi egy ember egész havi élelmére elég és annyi árpát, a mennyi egy ló 40 napi abrakolásához szükséges. 1 dénár volt tíz tyúk ára is.3 Ha egy ember havi gabonaszükségletére 40—50 kg búzát vagy rozsot veszünk fel (a mi a földművelő szlávoknál inkább kevésnek, mint soknak mondható), 1 q gabona árául 0.95 К-ât kapunk. 1 tyúk ára 3y2—4 fillérre tehető. A Frankbirodalomban a VIII—X. században 1 modius (kb 15 kg) gabona ára %—2 dénár,4 tehát 1 q gabona ára hozzávetőlegesen 1.36—5.56 К 5 közt ingadozott. Egy tyúkért а IX—XII. században rendesen %—1 dénárt,6 vagyis 20—41 fillért fizettek. A cseh árak aránylagos alacsonyságát az ország gazdasági színvonala magyarázza meg. Á kezdetleges gazdasági színvonalon élő népek mindennapi élelmiszerszükségletét a házi gazdálkodás látja el. Piaczra ily közönséges czikkek nem igen kerültek, mert nem volt keresletük.7 Ha mégis árusítottak, a kínálat kénytelen volt alacsony árakkal megelégedni. А X. századi cseh árak jóval alacsonyabbak az egy-1 Westberg id. m. 14., 52., 153. 1. 2 A cseh ezüstdenár súlya a X. század második felében átlagosan 1.26 g, szinsúlya 1.15 g-ra, értéke mai pénzben 0.38 arany koronára tehető. V. ö. id. müvem 183—184.1. s az ott idézett műveket. 3 Westberg id. m. 53. 1. 4 Inama-Sternegg : Deutsche Wirtschaftsgeschichte. I.2 654,. 710., 713., 719. 1. 5 A X. század közepén a frank-német denársúlyt — a pénzrontás miatt — átlagosan 1.4 g-ra, a finomsúlyt 1.26 g-ra, az értéket 41 fillérre tehetjük. V. ö. id. müvem 146—147. és 152. 1. s az ott id. műveket. 6 Inama-Sternegg id. m. I.2 655., 712. 1. II. 437. 1. 7 A XIII. században — a kepeváltság hivatalos megállapításán kívül —- egyetlen hazai forrásban sem találtam adatot gabona-és baromfiárra. A gabona mint áru csak a XIII. sz. második felében keletkezett budai, esztergomi és gölniczi vásárvámszabályzatokban szerepel hajó- és szekérszámra. A nagy kereskedelmi központok piaczain — különösen a kivitelre számítva — árusították, de a belforgalomban nem volt szerepe. V. ö. id. művem 524., 530—534. 1. Ebből a negativ eredményből is következtethetünk a korábbi, X—XII. sz.-i állapotokra.
