Századok – 1918
Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Horváth Mihály - 113
134 MÁRKI SÁNDOR. mondása, hogy a nagyobb javadalmú felsőbb papság jövedelmei arányiban járuljon az egyházi és iskolai szükségletek fedezéséhez, mind a mellett ezen elv alkalmazása s különösen az egyes javadalmak arányos adózásának, a begyűlő összegek hova, mire s mily arányban fordításának részleteiről s más hasonló kérdésekről csak akkor lehet czélszerűen s méltányosan határozni, ha majd megalkotják s élet beléptetik az egyházi autonomia szervezetét, az autonomia közegei működni fognak, az egyház szükségletének minőségét és mennyiségét megállapítják s az azok fedezésére eddigelé kijelölt források mibenlétét, esetleg azok elégtelenségének fokát kimutatják. A nagyobb javadalmú egyházi személyek adózásával helyesen és czélszerűen csak akkor lehet foglalkozni, ha ezek az előzmények és a tervezések valósulnak s a tervvel összefüggő, de elégségesen még meg nem világított kérdéseket megfejtik, a mi azonban hosszabb, beható, tüzetes tanulmányt kíván. Mennyire igazsága volt, kitűnt, midőn az autonomiai előkészítő nagygyűlésen kiküldött huszonhetes bizottság két külön javaslatát a congressus 1871 márczius 11-től 30-ig oly modorban tárgyalta, mely — az egyik megfigyelő szerint1 — az egyház összes tanításaival való meghasonlásra mutatott. Elfogadták s a királyhoz június 12-én föl is terjesztették a többség tervezetét, a mely azonban sohasem került a képviselőház elé.2 Horváth tehát másodszor is meghiusulni látta az egyházi autonomia megállapítását, melyet pedig miniszteri tervei közt 1849-ben a legnevezetesebbnek tartott.3 Nagy megpróbáltatásoknak volt kitéve akkor is, mikor a vatikáni egyetemes zsinat 1870 július 18-án dogmának nyilvánította a pápa csalatkozhatatlanságát, bár ezt a jelen volt magyar főpapok közül többen időszerűtlennek tartották s a dogma az egyházban szakadással, az ókatholikusok kiválásával fenyegetett. Az ókatholikusok Horváth Mihályt, Haynald Lajos érseket stb. szerették volna megnyerni a müncheni congressuson való részvételre4 s evégből az excommunicált dr. Michaelis, a ki Pozsonyban és Pesten előadásokat is tartott, személyesen hívta meg őket. Horváth 1 Religio, 1871. I. 207—8. 1. A 8 közleményre terjedő észrevételek keserű kifakadásokat tartalmaznak. 2 Karácsonyi, Egyháztört. 300—1. 1. 3 Önéletrajza Toldy számára 1868 augusztus 28. Akad. TLT. LUI. 123. 4 Az ókatholikusok müncheni congressusáról 8 közlemény a Religio 1871. 28—52. számaiban.
