Századok – 1918
Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Horváth Mihály - 113
130 MÁRKI SÁNDOR. vala is egyénisége dicsőségének emeléséhez.« Szánalomra indította a mostoha sors, mely sújtotta ; rokonszenvre és tiszteletre a lelki erő és nagyság, melylyel a csapásokat tűrte és azokon uralkodott. Társadalmi viszonyainak két szélsősége közt : fejedelmi fényében és száműzetése keserűségeiben mutatta be. De a rossz sorsán érzett szánalomnál erősebb benne >>a csodálás, tisztelet és szeretet, a melyre ez a dicső asszony ragadta lelkének nagysága, kedélyének gazdagsága és szépsége, valamint az irány és törekvések magasztossága s erényei által.« Horváth Zrínyi Ilonája — egyik bírálója szerint1 — »nem megdöbbentő, férfias jelenség, nem olyan spártai anyaféle lény, minőnek felületes felfogással tartani lehetne ; hanem valódi, majdnem eszményinek nevezhető nő, a ki, bár erélyes lélek lakott benne, soha nemének korlátain túl nem lépett, soha férfiúvá nem lett s azért mindvégig szeretetreméltó maradt, mit pedig a történelem férfias asszonyairól — talán az orléansi szüzet kivéve — épen nem lehet mondani.« Horváth az új adatoknak egész tömegével Zrínyi Ilonának különösen özvegysége s második házassága munis ácsi éveit derítette föl2 Horváthnak ebben a művében is megvan az a mély behatású, tárgyias felfogás, mely minden történetírói tulajdon közt a legnagyoDb és legszükségesebb, és stílusa is épen oly egyszeiű és világos, mint egyéb történelmi munkáiban. A helyett, hogy levelestárt nyújtana, elbeszél.2 Művét különben is egy szépirodalmi intézetnek, a Kisfaludy-Társaságnak megbízásából írta meg 3 s a társaságnak 1869 február 5-én tartott nagygyűlésén mutatta be.4 Alkalmas volt. reá, hogy — a mire kisebb munkái összegyűjtésekor általában véve törekedett, »nemzetünk dicsőséges történelmének ismeretét mennél szélesebb körben terjeszsze.« A kiadó (Ráth Mór) a magyar hölgyeknek szánta ajándékul s ebben a tekintetben csakugyan térfoglalást jelentett a magyar történettudományban.5 Az ország első asszonya, Batthyányné, a díszpéldány átvételekor »minden jót kívánt Horváthnak és kedves hazánknak, melyért Zrínyi Ilonája is annyit szenvedett.6 « Horváth nem írt több életrajzot ; de Fraknói Vilmossal együtt száz aranyat ajándékozott az Akadémiának, hogy 1 Pauler Gyula a Századokban 1869. 397—9. 2 U. o. 399. 3 U. o. 1868. 665., 745. 4 Először a Kisfaludy-Társaság Évlapjaiban jelent meg. 5 Századok, 1869. 203., 274—5. 6 1869 május 14. Horváth Lajos gyűjt.
