Századok – 1917

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Frangepán Ferencz kalocsai érsek egri püspök - 545

FRANGEPÁN FERENCZ, KALOCSAI ÉRSEK, EGRI PÜSPÖK. 555' sürgős, csak október folyamán kellett Ferdinándhoz mennie s így egyelőre otthon figyelhette az eseményeket, melyek pár hét alatt teljesen elválasztották régi pártjától. Fráter György és barátai törekvése nem maradt titokban, gondoltak is rá, hogy szervezkedésüket megakadályozzák s ezen czélból Vels Lénárd, Ferdinánd hadainak országos főkapitánya szeptember 16-án utasítást adott Nádasdy Tamásnak, a magyar hadak főkapitányának, hogy Frangepán és Perényi Péter lovasai menjenek hozzá.1 Az idő azonban rövidebb volt, hogysem az ellenpárttal szemben megfelelő katonai erőt lehetett volna gyűjteni. Fráter György és politikájának követői szeptember vége felé akadálytalanul tarthatták meg a rákosi gyűlést, melyen János Zsigmondot királynak kiáltották ki, a kormányzásra pedig régensséget alakítottak, a melynek tagjai Izabella királyné, Fráter György, Petrovics Péter és Török Bálint lettek. Körülbelül ebben az időben Frangepán elindult Egerből, hogy Ferdinánd király hívására Bécs-Új helyre menjen, a hol a legközelebbi teendőkről tanácskozni kellett. Mint sok más magyar úr, ő is október 6-án érkezett meg a tanácskozás helyére.2 A tanácskozás kezdetén, október io-én Frangepán jónak látta megokolni, miért csatlakozott Ferdinánd királyhoz. Nyilatkozata jóformán ugyanaz volt, mint a melyet V. Károlyhoz írt levelében tett és mostanában III. Pál pápának, a kinél Fráter György és környezete vádat emelt ellene, hogy Ferdinándot támogatja.3 János király özvegyének s fiának kielégítését sürgette, egyébként pedig a szerződés végrehajtása mellett volt, mivel meggyőződése szerint V. Károly és Ferdinánd hatalma elégséges arra, hogy az ország kellő védelemben részesülhessen. A két évvel előbb kötött és esküvel megerősített szerződés szerint, mondta az uraknak, az ország Ferdinándra szállt. Ő nem tartozik nagyobb gyengédséggel a fiúnak, mint atyja, a ki a haza iránt való szeretetből megfosztotta az uralomtól. Ő most atyja akarata ellenére, a saját ígérete ellenére nem segítheti trónra, a melyre kora miatt sem való. Nem akart semleges maradni a megoszló vélemények közt, nehogy az ország rossz tagjának ítéljék, a ki csak a maga hasznát nézi, hanem minden üres okot félretéve, csatlakozott Ferdinándhoz, mert ezt 1 Szederkényi, id. т., II. 49. 1. 2 Nuntiaturberichte aus Deutschland, I/5. 477. 1., III. Pál pápa és Farnese Sándor levelezése, 116. 1. 3 Bucholtz, id. т. V. 132—135. 1.