Századok – 1917

Történeti irodalom - Gergely Sámuel: Teleki Mihály levelezése. VII. köt. Ism. Zsinka Ferencz 153

Történeti irodalom. Teleki Mihály levelezése. VII. köt. 1675—1677. A széki gróf Teleki-család és a Magyar Tudományos Akadémia költségén kiadja a Magyar Történelmi Társulat. Szerkeszti : Gergely Sámuel. Budapest, az Athenaeum irod. és nyomdai r.-t. nyomása. 1916. 8°. 626 1. Ára ro korona. Teleki Mihály gazdag levelezéséből a hetedik kötet fekszik előttünk 438 levelet felölelő tartalommal. Ennyi levél még akkor is értékes volna, ha rajtuk keresztül jelentőségben csekély súlyú embereken át juthatnánk a kor ismeretéhez ; de hogy épen Telekihez fűződnek, ez biztosíték arra, hogy Erdélyre és Magyarországra fontos, elsőrangú czélokról és törekvésekről kapunk híradást. Az előttünk levő kötetben 185 levél arról tanúskodik, miként érintkezett másokkal, míg 253 azt mutatja, miért és hányan keresték fel az erdélyi ügyek e nélkülözhetetlen vezetőjét. A tizenkét kötetre tervezett vállakózásnak immár második felébe is belekezdett a derék szerkesztő s midőn e tényt megállapítjuk, úgy gondoljuk, hogy ki kell fejeznünk Gergely Sámuelnek jókívánságunkkal együtt amaz óhajunkat is, hogy sikerüljön előrehaladott kora ellenére a második felét is oly lelkiismeretes szorgalommal és pontossággal befejeznie, mint az eddigieket és a most szóban levő kötetet is készítette, melynek az általa választott kiadási szempontokban kifejezésre juttatott alaposságát és correktségét példákon volt módunkban megtapasztalni. El nem rejthető meggyőződésünk, hogy a bevégzett mű alapos tárgymutatóval gyűjteménye lesz oly gazdagságoknak, melyeket a XVII. századi magyar köz- és magánéletnek egyetlen kutatója sem hanyagolhat el. A megelőző kötetek tartalma vonzóbb volt ; helyet kért bennök a hitves, az anya, a rokonság. Most szinte csalódottan kérdezzük : Hova maradtak a sokat betegeskedő, ritka kitartású Vér Judit asszonynak az ő »szerelmes urá«-hoz küldött izenetei ? Vagy a mindig nyers Teleki Jánosnénak kemény ítéletű utasításai szófogadó fiához ? Hittük azt is, hogy János úrfi, a ki az előbbi kötetben már szokni kezd a pennához, megterheli egyszer-másszor