Századok – 1917

Történeti irodalom - Révész Imre: Bod Péter mint történetíró 293

293 TÖRTÉNETI IRODALOM. 284 megpróbáltatásokat mért rá, hogy elviselésükkel megteremtette a múltját. Ezeket a megpróbáltatásokat az ezred őrnagya ismerteti e munkában, a mely nem száraz katonai szakmunka, a melyben csupán a hivatalos lelkesedés teremt életet ; hanem meleg szóval és szerető kézzel megírt rajzok sorozata, a melyek írójuknak díszére válnak. Néhol bensőséges önéletrajz, a mely kisebb jelentőségű eseményeknek is figyelmet szentel, másutt ismét komoly szakmunka, a mely kritikai szemmel vizsgálja a tárgyat. Az olvasónak önkénytelenül érezni kell, hogy a munkát komoly szakember írta, kinek tárgyismeretéhez kétség nem férhet ; de érezni kell azt is, hogy az író szívvel és lélekkel az ezredé volt, a ki az ezred pályafutását szerető gonddal kísérte végig a nagy pillanatokban. A munkát 30 arczkép, 4 krétarajz és 12 vázlat díszíti, melyek sok tekintetben szerencsésen egészítik ki a szöveget. Vajha minden csapattest hasonló figyelmet szentelne a harcztéri eseményeknek s hasonló módon örökítené meg azokat, hogy a világháború majdan megírandó katonai története mellett az események lelke is fennmaradjon az utókor számára. Ilyen munkákból fogják csupán az utódok megérteni, hogy milyen szellem irányította a katonákat, mikor e titáni küzdelem borzalmait lelkesedéssel és áldozatkészséggel viselték el. G. A. Révész Imre : Bod Péter mint történetíró. Kolozsvár. Stief Jenő. 1916. 8° 42 1. Szerző nem terjeszti ki vizsgálódásait Bod Péter írói munkásságának egész területére, hanem azt kutatja, mennyiben történetíró és mint ilyen, minő helyet foglal el történetirodalmunkban a sokoldalú, nagy munkásságú magyarigeni lelkész. Megállapításait a következőkben foglalhatjuk össze : Bod Péter nem tárgyilagos történetíró ; »a maga elé tűzött igazság-eszmény szilárd és elfogulatlan követésétől gondolkozásának erős és egyoldalú világnézeti és kulturai meghatározottsága miatt még nagyon távol áll, bár többször adja jelét elfogulatlanságra való törekvésének.« Adatgyűjtő és kritikai munkájában a krónikások színvonalán áll : »korának nagy magyar világi történettudósaihoz viszonyítva, mint gyűjtő és mint kritikus egyaránt igen alól marad, azonban mint egyháztörténetíró, elődeihez mérten mint ilyen is, határozott haladást képvisel.« Mint feldolgozó sem emelkedik túl kora átlagán ; a gyűjtött anyagon sem gondolatilag, sem formailag uralkodni nem tud. A dolgozat fenti megállapításait szerző Bod Péter egész írói munkásságának és az idevágó irodalom adatainak tekintetbe-