Századok – 1917

Történeti irodalom - Kováts Gyula: Hajnik Imre emlékezete. Ism. –y –r 75

76 TÖRTÉNETI IRODALOM. 76'. tázatlan kérdésekre bukkan. Ezek a nehézségek terelik át az összefoglaló munkásságról a specialis tanulmányokra. A czél azért továbbra is a rendszerezés, de ezt a nehézségek bizonyos szűkebb körre szorítják. »Európai egyetemes jogtörténetéiből csak a középkori rész jelent meg. »Magyar alkotmány és jogtörténete« csak az Árpádok korszakát ölelte fel, tehát mindkettő abbama­radt, de utolsó nagy munkája, »A magyar bírósági szervezet és a perjog az Árpád- és Vegyes-házbeli királyok alatt« olyan pom­pás és nagyszabású rendszerezés, a mely maga érdemes arra, hogy a tudós életének egész munkásságát rászentelje. Ez a mo­numentum aere perennius. Csak az, a ki ismeri a szétszórt adatok összegyűjtésének minden keserves fáradságát és feldolgozásuk lélekemelő gyönyörűségét, méltányolhatja igazán Hajnik Imre széles mederben megindult, minden eléje tornyosuló akadályt véghetetlen türelemmel és szigorú rendszerességgel legyőző munkásságát. Ebből a szempontból a historikus mindig áhítattal fogja szemlélni Hajnik Imre munkásságának tervszerűségét s az ezzel elért eredmények szilárdságát. A kutatás terén azonban Hajnik alig támaszkodhatott elő­munkálatra, az okmányokat jogtörténészeink közül előtte senki sem kereste fel olyan buzgalommal, mint ő, jelentőségüket a tényleges szokások szempontjából senki sem fogta fel olyan határozottan, mint ő. Ennek a körülménynek kétségtelenül része van abban, hogy két legnagyobb conceptiója torso maradt. Kováts Gyula azonban rámutat még egy tényezőre, a mely az első tervek kivi­telében Hajnikot megakasztotta. Történetphilosophiai szempont­ból mindig nagy controversiák állottak fenn : vájjon a fejlődés­ben az egyetemest kell-e keresni, avagy a specialist. Ez a contro­versia kihatott a jogtörténeti kutatásra is. Nálunk r86i-ben a jogtörténet terén ez a kérdés az egyetemes szempont javára dőlt el. Az addig egyetemünkön tanított német jogtörténet helyébe az egyetemes európai jogtörténet lépett, Hajnikot is 1872-ben az egyetemes európai és a hazai jogtörténet tanárává nevezték ki. Kováts Gyula azonban nagyon helyesen hangsú­lyozza, hogy egyetemes jogtörténet nincs, csak összehasonlító jogtörténetről lehet szó. Á jogi szokások területi elágazódása, a speciálisnak az általánossal szemben érvényesülő túlsúlya a jog­fejlődés terén olyan világos, hogy a XVIII. század bölcseleti irányai után Németországban már a XIX. század elején rájöt­tek az egyetemes jogtörténeti elv alapvető hibájára és azt a ger­mán jogtörténettel helyettesítették. Az egyetemes jogtörténet tanításának meghonosítása nálunk 1861-ben tehát tulajdonképen anachronismus volt. Hajnik az újabb német jogtörténeti kutatás

Next

/
Oldalképek
Tartalom