Századok – 1917
Történeti irodalom - Áldásy Antal: Zsigmond császár koronázása és a német zsidóság megadóztatása. Ism. P. 65
66 TÖRTÉNETI IRODALOM. 66'. növekedtek is. Ezt sínylették elsősorban a Luxemburg-ház családi birtokai, ezt sok tekintetben Magyarország, ezt főképen a birodalom még meglevő szegényes jövedelmi forrásai. A tudós szerző jelen értekezésében Zsigmond egyik pénzügyi műveletéről ad képet ; arról a rendkívüli adóról is, melyet Zsigmond császárrá koronázása alkalmából a birodalomban lakó zsidókra vet ki. Legalább a czímben ezt igéri, a valóságban azonban jóval többet nyújt. A munka első részében röviden jellemzi a birodalom pénzügyi helyzetét Zsigmond korában, néhány igen jellemző példát mond el Zsigmond gazdálkodására, ismerteti pár szóval a rendelkezésünkre álló forrásokat és felsorolja — Nuglisch felosztása szerint — a birodalom számbajöhető jövedelmeit. Bővebben foglalkozik ezek közül a regalek csoportjába tartozó zsidóadókkal, első sorban a rendes adókkal, a melyek csoportjába a halbe Judensteuer és a Goldener Opferpfennig tartoznak. A zsidóknak ezt a megadóztatását II. Frigyes (1241), illetve kivételes formában I. Frigyes korára vezeti vissza. A két rendes zsidóadó történetét nagy vonásokban keletkezésüktől Zsigmond koráig vezeti le, igyekezve megállapítani az adózás módját és az adókból befolyt összegeket. Áttér azután a zsidók által fizetett rendkívüli adókra, felsorolva azon jelentékeny terheket, melyeket egyes uralkodók 1243-tól Zsigmond koráig a birodalmi zsidókra kiróttak. Ezek az adók a legkülönbözőbb természetűek, s majd egyes zsidó községekre terjednek ki, majd — ritkábban — az egész birodalomra. Egyik-másik igen nagy összeget jövedelmezett, a zsidókra azonban legsúlyosabban nehezedhetett a náluk felhalmozott adósságok elengedése, a mire, egyesek, testületek, vagy egész nagy területek javára, Zsigmond koráig több példát hoz fel a szerző. Általános adósságelengedés Zsigmond korában nincs, részlegesekre két példa akad, egyébként azonban meglehetős sűrűn terhelte különböző czímeken beszedett rendkívüli adókkal zsidó alattvalóit. Ezek közül egyik-másik, így az 1422-ben kivetett huszita-adó, eléggé nyomasztó lehetett. Ezek közé a rendkívüli terhek közé tartozott a császárrá koronázás alkalmából szedett adó is. Két, 1416 és 1417-ből származó adatunk arra mutat, hogy Zsigmond már akkor foglalkozott ezen adó kivetésének gondolatával. A koronázás azonban csak 1433-ban történt meg. Rómából, a koronázásról visszatérve, birodalmi gyűlést hirdetett Baselbe, de még azt megelőzően, november 18-án kelt leveleivel ugyanoda magához hívja a birodalomban lakó zsidókat, illetve azok képviselőit 1434 február 2-ra. A meghívó-levelekben jelzi, hogy az eddig is szokásban volt császárkoronázási adóról óhajt