Századok – 1917

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Történeti Szemle - 641

642 történeti irodalom. 642 neve a középkori latinságban czímű értekezését. Megállapítja, hogy a magyar nép a IX. század vége, tehát egységes nemzetté alakulásának kora óta máig magyar nyelven folytonosan magyarnak nevezte magát. A korábbi korban magyarokról a szó valódi, nemzetet jelző értelmében nem lehet szó, mert azelőtt nem nemzet, csak egyes törzsek laza, gyakran változó egyesülése létezett, meddő dolog tehát a nemzet régebbi elnevezését keresni. A »magyar« név a IX. sz. közepe óta lett a nemzet nevévé. Korábban is megvolt, szűkebb értelemben, a mai magyar nemzet számban és hatalomban legelső törzsének, a későbbi fejedelmi törzsnek neve volt. Azok a változatos elnevezések, melyekkel idegen írók illetik a nemzetet, a melyeket az író sorba vesz, teljesen önkényesek és idegenek a magyar nemzettől és nyelvétől. — Fraknói Vilmos folytatja és befejezi Beckensloer magyar prímás III. Frigyes német császár szolgálatában. 1459—1489. czímű dolgozatát. Az 1480.-i nürnbergi birodalmi gyűlés után Beckensloer hadba száll Mátyás ellen a császár oldalán, mire Mátyás erőteljes szavakban fakad ki ellene a pápához írott levelében. Beckensloer rábírja azután 1481-ben az elcsüggedt Rohr salzburgi érseket, hogy vele egyességre lépjen, melyben őt coadjutorának nevezi ki teljes érseki joghatósággal s az utódlás jogával, magának tartva fenn az érseki czímet s 4000 forint jövedelmet. Ezt az egyességet Mátyás s a salzburgi káptalan egy része el nem ismerte, Beckensloer azonban az érsekséget átvette. Mátyás most a pápához fordul, hogy megerősítését megakadályozza. 1487 tavaszán Mátyás ki óhajtván békülni a csázsárral, Beatrice útján érintkezésbe lép Beckensloerrel, a kibékülés azonban nem jött létre. Beckensloer viszonya ez alatt s még egy ideig a római szent székhez ingadozó volt, míg végre VIII. Incze pápa 1484-ben Beckensloer állását végleg rendezte, sőt a salzburgi érsekség administrátorává kinevezte. Az esztergomi érsekséget viszont nem sikerült megtartania. Beckensloer energikusan folytatta ezután fáradozásait a császár szolgálatában, hogy neki a német fejedelmektől Mátyás ellensegélyt szerezzen, de nem sok eredménynyel. Rohr halála után Mátyás ellenére végkép elnyeri a salzburgi érsekséget, 1488-ban fegyverszünetet hoz létre Frigyes és Mátyás között. 1489. deczemberében elhúnyt. Végrendeletében Magyarországról nem emlékezik meg. — Wallis A. : Johan de Witt czímű essayje de Wittnek egy újonnan megjelent életrajza, valamint levelezésének 1906—1913-ban megjelent négy kötete kapcsán áttekintést és egyben méltatást nyújt a nagy hollandi államférfiú egész pályájáról, születésétől egész addig a szörnyű merényletig, melynek fivérével Cornelisszel együtt 1672-ben áldozatul esett. Ez a rövid élet- és jellemrajz hősének vezető egyéniségénél fogva magától értetődőleg kiterjeszkedik az akkori Hollandia hatalmi és politikai viszonyaira is. A tárgyalás középpontjában különben Hollandiának Angliával vívott harczai állanak. De Witt bukását s a francziai háborút aránylag röviden intézi el. — Károlyi Árpád : Id. Szögyény-Marich László emlékiratai második kötetével foglalkozik s annak alapján méltatja azt a hálátlan, minden oldalról félreismert, kevés sikerrel biztató, néha veszedelmes munkásságot, melyet Szögyény-Marich 1849-ben végzett a »Magyar királyi ideiglenes központi polgári igazgatás« élén, majd 1851-től kezdődőleg a birodalmi tanácsban. Egy hazáját szerető, becsületes, de helyes törekvéseiben minduntalan leküzdhetetlen nehézségekkel találkozó, rokonszenves magyar ember képét kapjuk. — A kisebb közlemények rovatában Auner Mihály : Altai-Irán és a népvándorlás czím alatt voltaképen ismerteti I. Strzygowski : Altai Iran und Völkerwanderung. Zeit-