Századok – 1917

Történeti irodalom - B.; F. v.: Nicolaus II. und das Ende der Romanows. Ism. Morvay Győző 621

<671 TÖRTÉNETI IRODALOM. emelésére törekedtek, és a »sociális forradalmároké«, kik állam-és alkotmányformák, tehát magasabb politikai czélok megvalósítására törekedtek. Egyik borzalmas eredménye volt az 1899. évi nagy diákforradalom, melyet minden eddiginél nagyobb kegyetlenséggel fojtottak el. A czár az elnyomásban tevékenykedő rendőrtiszt viselőknek személyesen mondott köszönetet. A hatás nem maradt el, mivel (1901 febr.) Karpovits diák Bogolyepow kultusministert lelőtte. Erre alakult a czár közvetlen befolyására és vezetése alatt az u. n. »subatowtsina«, mely mint sociális munkásszövetség szervezkedett abból a czélból, hogy a titkos rendőrséggel czimborálkodva, a forradalmárokat kelepczébe csalja és láb alól eltegye. Ettől a társaságtól, melynek élén a czár állott és melynek nagyon örvendett — minden tisztességes társadalmi osztály távol tartotta magát. 1902. évben megszűnik. Hogy a czár ezt a zsandáruralmat kitüntette és vezette, mind a népnél, mind a társadalom értelmi osztályánál a legnagyobb visszatetszést keltette. Ugyanekkor (márcz.) Ukrániában és Saratowban óriási méretű parasztlázadások törnek ki, melyeket az éhség és a czári kegyetlenség elnyom. Eredménye volt Sipjagin miniszter meggyilkolása. A rákövetkező (1903) óriás munkászavargásokat a kormány azzal iparkodott elnyomni, hogy pogromok rendezésével a zsidókra uszította a lázadókat (Kisinevi óriás pogrom.) 1904. jan. 9/20. a nép és kormány összetűzéséből keletkezett az orosz proletariátus nagy demonstratiója Gapon vezetése alatt. Ezt a fölkelést Wladimir nagyherczeg mészároltatta le. Ez az az időpont, midőn a nép lelkében beáll az évszázados hűségével szemben keletkező fordulat, mely minden rossz és gazság kútfejéül a czárt tekinti. A czárhű nép és munkásság bizalma vele teljesen megtörött, még pedig oly mértékben, hogy a megöltek hátrahagyottainak adott czári kegydíjakat a nép nagy része visszautasítja. Az elnyomó rendőrség és katonaság élén a czár állott, a ki fegyenczekből és gonoszokból összetákolt »orosz népszövetség« czímen megenged egy társaságot, melyben a tiszteletbeli tagságot is elfogadja. Az előbb említett ökonomisták szervezetének megszűnésével, közülök kerültek ki a finnlandi és kaukázusi politikai gyilkosok, kiknek áldozatul esett : Plehwe belügy-, Sacharow hadügyminiszter, Bogdánovics, Alexandrovsky, Lushenovsky, Abramow, Shanow fő- és alkormányzók és más rendőrhivatalnokok. Pogromok rendezésével kapcsolatos lázadások napirenden vannak (158.000 halott), rendezőiknek a czár megkegyelmez és jutalmakat osztogat. Az 1906. évi első (paraszt) duma alatt a merényletek szünetelnek. A forradalom várakozó állapotban maradt. Utána az áldozatok száma szaporodik. Főkormányzók, rendőr-