Századok – 1917

Történeti irodalom - Szigyártó Gábor: Szózat az erdélyrészi magyarok és szászok ügyében. Ism. Dékáni Kálmán 612

<613 TÖRTÉNETI IRODALOM. sen kell hogy érdekeljen minket irodalmunknak minden olyan terméke, mely ez országrésznek oly sok és életbevágó nyilt kérdéseivel foglalkozik. Szigyártó munkája is azt tűzte ki czélul maga elé, hogy megvilágítsa azokat a tényezőket, melyektől az itteni magyarság megerősödése, fönnmaradása, jövendő suprematiájának megteremtése függ. Az egész tanulmány, széles történelmi alapokból kiindulva, a multat tárja elénk, hogy a jelent, annak magyarságunk szempontjából többnyire szomorú képét megfesse, a kettőből mintegy összeállítsa a kórképet, hogy aztán a gyógyítás módját s a gyógyszereket elmondhassa. A magyarságnak, szászságnak és az oláh népnek párhuzamba, illetve az első kettőnek az utóbbival való szembeállítása történik a mű egész folyamán. Természetes, hogy a legtöbb figyelmet az oláhságnak szenteli már az Erdélybe való elhelyezkedés vázolásánál is. Eredetük kérdése, a dákó-román mesék czáfolása, hazánkba való beszivárgásuk, itteni helyzetük és térfoglalásuk egészen a fejedelemség koráig tanulságos összeállításban követi a magyarság, illetve székelyek egészen rövid s a szászság ennél részletesebb erdélyi történetét. A szászok letelepedése és itteni helyzete kivált gazdasági tekintetben, kulturális és politikai szempontokból érdekli. Külön fejezetet szentel annak a kérdésnek a tárgyalására, hogy az erdélyi magyarság milyen álláspontot foglalt el az oláhokkal és szászokkal szemben a múltban. Az oláhság kulturálatlansága, erkölcsi tekintetben való alantassága bizonyos lenézésnek lett okozója nemcsak a magyarság, hanem a szászok részéről is. Szigorú törvények külön foglalkoznak az oláhok eme szellemi és ethicai hiányainak megszüntetése kérdésével, sőt egyes fejedelmeink még egyházi reformálásukra is törekszenek s talán ezzel ébresztik fel a Klein Innocentius-féle egyházi és politikai agitatiót, mely az oláhság első nemzetiségi törekvéseként tekinthető. E törekvések a XIX. század első felében virágoznak igazán ki, mikor részben a magyar kormány az oka annak, hogy az 1848—49-es években oly véres eseményekben törnek utat maguknak. Kár, hogy az újabb idők s a világháború alatti nagyromán politikai tévelygésekkel nem foglalkozik a mű részletesebben, mert így még megfelelőbb lett volna a keret a következő, nemzetgazdasági kép bemutatására. A szászság nemzetiségi törekvéseit a védekezés jellegével illeti és nem tulajdonít azoknak semmi fontosságot ; a jövőre nézve pedig a kölcsönös megértéssel-az egy czélra való törekvést tartja a leghelyesebbnek. A vázolt történelmi fejtegetések után nemzetiségpolitikai szempontból, statisztikai adatok egybevetése segítségével, nagyon ügyesen és tanulságosan látjuk szembeállítva a három népténye-