Századok – 1917
Értekezések - MÁRK LÁSZLÓ: A királyi tanács átalakulása és története 1526 után - 577
A KIRÁLYI TANÁCS ÁTALAKULÁSA ÉS TÖRTÉNETE I526 UTÁN. 599' gyalták, de ezek után önálló javaslatok felett is határozhattak s azt a király elé terjeszthették. Ha már most azt kutatjuk, hogy a XVI. század közepén a helytartóság mellett oly élénken működő tanács mily sorsra jutott, azzal a ténynyel állunk szemben, hogy abban a formában a XVII. században nem találkozunk vele sehol, sőt ép az a körülmény, hogy a nádor vagy a helytartó mellett, illetőleg a kormányzati székhelyen csak esetlegesen tartózkodó tanácsosokat találunk, győz meg állításunk valóságáról. Lippay érsek például azt az utasítást kapta, hogy a fontosabb kormányzati ügyekben azon tehetősebb tanácsosokkal járjon el, a kik ép rendelkezésére állanak ;1 úgyszintén utalást találunk azokra a tanácsosokra is, kik »esetlegesen, occasionaliter« ép a nádor mellett tartózkodtak,2 de ezek alapján helytartói tanácsról a XVII. században egyáltalán szó sem lehet, mert a tanácsosok sem összesen, sem egyesek nem voltak arra kötelezve, hogy a nádor vagy helytartó mellett tartózkodjanak. összefoglalva az eddigieket, arra az eredményre jutunk, hogy a XVII. század királyi tanácsa helyileg és időbelileg megosztva teljesíti hivatását. Az udvari kanczellária a kebelében az egész magyar tanácsot képviselő tanácsosok meghallgatásával intézkedik ; oda küldik az ország egyes vidékein lakó tanácsosok jelentéseiket, informátióikat, míg országos, politikai vagy más nagyfontosságú ügyekben a teljes magyar tanács (consilium plenum) működik, de e mellett a király vagy a nádor egyes tanácsosok véleményét is kikérik s ezek akár közvetlenül személyesen, akár írásban terjesztik elő véleményüket. * A magyar tanács érintett szervezeti nehézségei és hibái nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy uralkodóink olykor az alkotmánynyal ellentétesen intézkedtek. Nem osztozhatunk azonban semmikép Beöthy Ákossal abban, hogy a királyi tanácsosok voltak az önkényuralom szószólói.3 Akadhattak és akadtak is egyesek, a kiket méltán illethetünk a hazafiatlanság vádjával, de viszont nem csekély számmal találunk szép példákat arra is, hogy a tanácsosok, szemben a királylyal, rámutatnak a törvénytiszteletre, kijelentik, 1 »Habita etiam in gravioribus necessitatibus consiliariis . . . quos ad manu habere posset.« Orsz. ltár conc. exp. 1653 no. 324. 2 U. o. Prop, et op. 1643 no. 295. 8 Beöthy Ákos : A magyar államiság fejlődése, küzdelmei I. 368.1.
