Századok – 1917
Értekezések - MÁRK LÁSZLÓ: A királyi tanács átalakulása és története 1526 után - 577
580 -MÁRK LÁSZLÓ. az, a mely szerint a határozatot hozók, a jelenlevő tanácsosok az ilyen iratokat sajátkezű aláírásukkal ellátva és pecsétjükkel megpecsételve expediáltatták.1 Talán a felelősség elvét nem ugyan a nemzet, az országgyűlés irányában s a hitelesség tanúsítását a felől, hogy az irat, felterjesztés, határozat valóban az illető hatóságtól és tanácsosoktól származik, kereshetjük e rendelkezésben. Kiegészítette a tanácsot a titkár, a ki az írásbeli teendőket végezte. Említettük már, hogy a helytartósági tanács állandó rendes tagjai fizetést élveztek. Nem tartjuk fontosnak ugyan a kérdés részletezését, csupán annyit jegyzünk meg, hogy az időtáj t, midőn a helytartósági tanács kialakulásának ép legbiztosabb talaján állott, a köztisztviselők fizetéseinek költségvetésében egészen jól megkülömböztethetjük azt a részt, a melyet a helytartói tanács betölt. így pl. ha az 1549 márcz. 7-én kiadott »Status erogationum«-ot2 veszszük, ez öt részre tagolható : a helytartótanács, a kamara, az udvari méltóságok, a naszádosok, végül a sedes iudiciaria ülnökeinek fizetésére. Hasonlókép tagozódik a néhány héttel később kiadott végleges megállapítás is,3 azzal a különbséggel, hogy a rendes tanácsosokat az udvari méltóságok követik. A későbbi időkben már ilyen elkülönítést a tisztviselői státusban nem találunk.4 Oly rendelkezéseket, a melyek a tanácsosoknak állandó pozsonyi tartózkodásához kötnék a fizetést,6 a mi egymagában is eléggé bizonyítja, hogy a helytartósági tanács I. Ferdinánd alatti intensiv munkája, szereplése jóval lejjebb szállott, sőt idővel megszűnt. Áttérve már most a helytartósági tanács hatáskörének megállapítására, mindenekelőtt általánosságban kell szólnunk e hatásköréről és feladatáról. Előre bocsátjuk, nem szabad szemünk elől tévesztenünk azt, hogy a mohácsi katastrófa után alkotott törvényeink a királytól, tőle a kinevezőlevélben meghatározott, hol szűkebb, hol tágabb jogkörben csak a helytartót 1 »Antequam autem litterae responsivae, vei aliae obsignentur, in consilio recitentur tandemque signentur et obsignentur eorum tantum manu sigillisque, qui praesentes erant et non alienis«. 2 Orsz. ltár. Benignae resolutiones II. k. 161. 1. . 3 O. ltár. Diversae instructiones fasc. 1. Azonkívül Benignae resol. II. 167. 4 O. ltár. Benignae resol. 1566—45. 1. 6 »Volumus autem in omnium consiliariorum nostrorum salariis exolvendis diligenter observari, ut praesentiae dumtaxat et temporis eius ratio habeatur, quo consiliis intersunt et in negotiis publicis istius regni nostri occupantur.«
