Századok – 1917

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Frangepán Ferencz kalocsai érsek egri püspök - 545

568 SÖRÖS PONGRÁCZ. Eddig Magyarország árok, sáncz volt nektek s a többi keresztényeknek. Míg ép volt, mindkét fületeken alhattatok. Már most arról van szó, hogy ebben az évben az egész a töröké legyen-e, vagy a ti segítségtekkel a veszedelemből kimenekedjék. Ha az ellenségé lesz Magyarország, a mi pedig kétségtelenül bekövetkezik, hacsak hatalmas sereg nem száll vele szembe, ugyan, kérlek, mit gondoltok, hogyan véditek meg javaitok, szabadságiokat, mikor küszöbön az erős, dühöngő ellenség, mely világuralomra vágyik ? Vigyázzatok, nehogy későn fogjatok az elharapódzó tűz oltásához s úgy ne járjatok, mint a görögök, bolgárok, ráczok s azt ne mondják rólatok : a németek, mint a phrygiaiak, későn bölcsek. Ha szíveteken fekszik, hogy a törököt Németországtól visszatartsátok, miért nem siettek, mikor még jobb az alkalom, kisebb a veszedelem ? Ha egyszer Magyarországot megszerezte, keservesebb tapasztalatra juttok ! Vagy ellen kell tehát állni a barbároknak Magyarországban s a szabadságért hősiesen küzdeni, vagy mentség nélkül elveszni. Sok nép egyesített ereje záloga a sikernek ; megoszlás esetén bizonyos a szolgaság vagy a halál. Ha most félelmes a török ereje, vigyázzatok, ne csatlakozzék hozzá Magyarország serege, a mely apáink idejében egymaga rettegése volt a töröknek s más nemzeteknek ; az inkább eltűr hazájában bármily sorsot, mintsem tűzhelyétől távol bolyongjon. Úgy nézem, ti megerősített városaitokban bíztok. De hát semmiféle erősség nem áll ellene annak a barbárnak, a ki Pylaen, Bosporuson, Propontison, Hellespontoson, Dunán, égig érő hegyeken, feneketlen vizeken átkelt, számtalan várost elfoglalt, feldúlt. Azt hiszitek, majd megrémül a ti tornyos falaitoktól ? Ne ringassátok magatokat csalódásban, erős, szívós ellenség ellen nem oly biztosak ! Arra van szükség, hogy hazátok épségéért fegyvereseket vessetek elébe. Még ha csak uralomról volna is szó, ha a meghódított népeken mérséklettel uralkodva adófizetés mellett törvényeik, szokásaik szerint hagynák is őket élni, a bátor lelkek teljes erővel azon volnának, hogy az idegen igát lerázzák. De most oly ellenséggel van dolgunk, a ki jogot, törvényt kénye-kedve szerint tekint, meggyalázza a testet, elragadja a javakat, pusztulás a nemességnek, tudásnak s régiségnek, a ki mindeneket egyenlő igába vet s a húzóvonó baromhoz tesz hasonlóvá. Tudott dolog, hogy ma is él Törökországban azok sarja, kik Konstantinápolyban uralkodtak, de oly nyomorban, szennyben, a mely könnyet facsar annak szeméből, ki régi sorsukra gondol. Fontosabb azonban s