Századok – 1917

Értekezések - HOLUB JÓZSEF: Zala vármegye vámhelyei és úthálózata a középkorban 45

ZALA VÁRMEGYE VÁMHELYEI ÉS ÚTHÁLÓZATA A KÖZÉPKORBAN. 49 tességre volt szükség. A mikor pl. az alkanczellár jegyzőjének a rokona 1336-ban családjával és holmijaival Szigligetről Vasmegyébe költözött, a király meghagyta a vámtulajdonosoknak és vámszedőknek, hogy ne szedjenek tőle vámot.2 1506-ban Csabi Péter Fehérvárra bevásárolni küldte egy emberét, s levelet adott vele, a melyben megkérte a vámtulajdonosokat, hogy vámfizetés nélkül engedjék át.3 Nagyon természetes azonban, hogy nemcsak a vámbirtokosok s vámszedők részéről fordultak elő visszaélések, hanem az utazók is igyekeztek kijátszani a vámszedők éberségét. Minden vámnak meg volt határozva a vámköteles útvonala, a melyen érinteni kellett az illető helyet s azt megkerülni nem volt megengedve. A vámtulaj donosokank érdeke volt, hogy az utazók ezt ne tehessék, s megvolt a joguk is arra, hogy az álutakon (viae falsae) buj kálókat ellenőrizzék s a vám érintésére kötelezzék. Természetesen ez ellenőrző joguk korlátozva volt ; meg kellett először is pontosan állapítani azt, melyek minden egyes vámnál az ál- vagy hamis útak, másodszor pedig csak az illető birtok határán belül lehetett az álutakat őriztetni s mások földjén vagy területén tilos volt az utazókat feltartóztatni.4 Az utak pontos meghatározása fontos volt a vámnál, s ez magyarázza meg, hogy miért hangsúlyozták 1408-ban Zala vármegye nádori közgyűlésén, hogy a pakodi5 és szentlászlói8

vámnak nincs ál útja, a mikor a király prókátora arra nézve kívánt felvilágosítást, hogy milyen jogczímen szednek ott vámot.6 Az álutak őrzéséről a következő eset nyújt némi képet. 1483-ban Bátori István egy szentgyörgyi jobbágya a keszthelyi Lőrincz-napi vásárról hazafelé menet nem az egyenes útnak indult, hanem áluton akarta megkerülni a tomaji vámot. Az álutak őrzői azonban észrevették s a vámhoz akarták vinni. Nem hagyta magát, kardot rántott s többet közülök megsebesített, mire az őrök megölték.7 A zalai vámok tarifáiból, sajnos, csak kettőt ismerünk: egyik a karosi 1276-ból, a másik pedig a végedi 1508-ból. 2 1336. febr. 14. : N. Múzeum levt. Törzsanyag. * 1506. aug. 5. : N. Múzeum levt. Törzsanyag. * 1435 : XXIII., 1464: XV., 1492 : LXXXVII., 1498 : XXXVI. 8 Zalai Okit. II. k. 345. 1. « Zalai Okit. II. k. 342.1. 7 »Cumque idem Laurentius Kenyeres domum versus non in recta sed in falsa teolonio (!) ipsorum exponentium in possessione Tholmay exigi solito via iter cepisset, custodes ipsarum falsarum iriarum eundem ibidem reperiendo ad ipsum teolonium introducere volentes«. . . (Hg. Festetich-cs. levt. Zalad. 202.) Századok. 1917. 1. füzet. 4