Századok – 1917

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Frangepán Ferencz kalocsai érsek egri püspök - 545

550 SÖRÖS PONGRÁCZ. faluból, a hol 75 család volt, csak 25 maradt s ezek is elszöknek, ha azt látják, hogy semmit sem tudott érdekükben elérni.1 A magánügyekkel való foglalkozás azonban mindössze sem soká tartott. Midőn 1539 szeptember 30-án Moronét értesítette, hogy követség megy a törökhöz, hogy el ne nyelje őket, de azért János Ferdinánd királylyal szoros barátságot akar tartani, egyszersmind arról is értesítette a pápai követet, hogy fontos ügyekben Lengyelországba kell mennie és pedig a saját költségén.2 A lengyel követség azért vált szükségessé, mivel Zsigmond király zokon vette, hogy János Izabella hitbérének biztosítását halogatta, V. Károly császárral és Ferdinánd királylyal is biztosíttatni akarta, hogy János megadja s meg kellett őt nyugtatni. Frangepán nagy kísérettel, 157 szolgával november 9-én vonult be Krakóba. Itt előadta, hogy János király a nagy szükség, az országos költségek miatt nem teljesíthette eddig a hitbér biztosítását, de meg fogja adni ; azt azonban királyi méltóságán alól levőnek tartja, hogy a császár és Ferdinánd kezeskedjenek érette. Zsigmond király ezt a kikötést el is engedte. Úgy látszik, elég kellemetlen volt neki az egész követség, mivel november 11-én, midőn Moronénak írt, bosszús hangon emlékezett meg küldetéséről. János király, mondta a pápai követnek, többre becsül egy lovat, mint őt ; mert nem engedi, hogy már kinyugodj a magát, hanem rákényszeríti, hogy mint a sátán körüljárja s bebarangolja a világot.3 November 27-én búcsúkihallgatáson volt Zsigmond királynál, a kinek számára biztosító levelet kellett adnia, hogy János király a hitbér elintézésére mielőbb követeket fog küldeni. Frangepán biztosító irata a következő évben tárgytalanná vált, mivel János király rendezte az ügyet.4 Követségi útját befejezve, Budára ment. 1540 február elején legalább itt volt. Innen írt Thurzó Eleknek arról, hogy a királyné lebetegedését májusra várják, hogy a bíbornokságra nincs pénze ; érdeklődött V. Károly és I. Ferencz békekötése iránt ; kérdezősködött róla, hamarosan a birodalomba megy-e a császár és hol készül gyűlést tartani ; 1 Egyháztörtén, eml., III. 397. 1. 2 III. Pál pápa és Farnese Sándor levelezése, 77. 1., v. ö. 102. 1. 3 Nuntiaturberichte aus Deutschland, I/5. 20. 1. 4 Veress : Izabella királyné, 61. 1.