Századok – 1917

Értekezések - MÁRK LÁSZLÓ: A királyi tanács átalakulása és története 1526 után - 472

486 MÁRK LÁSZLÓ. az 1485 : 10. t.-czikk ama parancsának, a mely szerint : »palatínus in officio debet in regno semper esse locumtenens, et cum aliquibus penes ipsum deputandis omnia facere et exercere, quae rex ipse posset, et deberet, potest«. Ferdinánd akkor még csak ideiglenesnek állított távolléte idejére »in hac autem absentia nostra«, a nádor vezetése alatt, illetőleg mellett (»qui una cum . . . Hungáriáé palatino«), a tágabb királyi tanácsot, vagy ha tetszik, a főpapok és befolyásos főnemesek szervezetlen testületét 1 bízta meg a közügyek vezetésével, irányításával,2

»omnibusque negotiis publicis . . . intendere, consulere ac providere debebunt«. Megnevez ugyan ezek közül egynehányat, mint a kikre első sorban a dolog természete szerint, mint a legfőbb tisztségek viselőire hárult a feladat, így a prímást, kanczellárt, országbírót, tárnokmestert, kincstárnokot,3 de a megbízás lényegileg az egész tanácsnak szól,4

a megnevezettek csak nagyobb, erősebb kötelességgel, »praecipue« vannak terhelve. Ennek a rendelkezésnek az indokát könnyen megmagyarázhatjuk, ha ismerjük a korabeli magyar urak természetét, kik bizony nem nagy hajlandóságot mutattak arra, hogy állandóan a nádor mellett tartózkodva, bizonyos bürokratikus szellemű ténykedéseket végezzenek.5

Ezért számít a király 1 »Reliquimus praecipuos utriusque ordinis consiliarios nostros« kétségtelenül a főpapok és főurakra utal. 2 Az oklevél Czech János gyűjteményében a M. Tud. Akad. kézirattárában. Továbbá Kovachichnál Suppl. ad Vest. Com. III—130. és Katona H. С. XX—254. 3 Ez utóbbit lásd a Kovachichnál közlött publicatióban. 4 »Alios item consiliarios nostros«, továbbá »habebunt tarn supradicti quam alii consiliarii nostri, qui pro tempore accesserint suum locum honorem et auctoritatem« következtetni enged arra is, hogy a többi tanácsos feladata, közreműködése az országos ügyek intézésénél csak esetleges, akkor folyhattak be a közügyekbe, mikor kedvök, idejük engedte, s tekintve e kornak elején a kir. tanácsosok még nagy számát, a nádor mellett mindig tartózkodott egynehány olyan is, kit a király rendelete »alios consiliarios nostros«ként jelöl. A nádor mellett megnevezett öt tanácsoson kívül a többinek tetszésétől függött, miként fogja fel hivatását s mikor vesz részt a nádor melletti tanácskozásokon. Megerősíti ezen állításunkat Kiss egyik, a bécsi udv. levéltárban található adata is. L. i. m. LXXXVII. 5 A helytartók többször panaszkodnak, hogy nincs környezetükben elég tanácsos, a min Ferdinánd a tanácsosok fizetésére vonatkozólag kiadott szigorú rendeleteivel próbálkozott segíteni. Csak az kapott fizetést és csakis arra az időre, a ki a tanácskozáson megjelent. (Ordo servandus, úgyszintén Orsz. Ltár. Diversae instructiones fasc. i. »Volumus autem in omnium consiliariorum salariis exolvendis