Századok – 1917

Értekezések - MÁRK LÁSZLÓ: A királyi tanács átalakulása és története 1526 után - 472

A KIRÁLYI TANÁCS ÁTALAKULÁSA ÉS TÖRTÉNETE I526 UTÁN. 477 működési körét, mely szintén előbbi állításunkat igazolja. Tudjuk, — ép Schiller részletes kutatásai eloszlatták e felől a kétségeket — hogy a tágabb tanács működésének feltételei, bár szintén a király személyéhez kapcsolódtak, időszaki és esetleges jellegüknél fogva 1

mégis függetlenebbek voltak a királyi udvartól, illetőleg nem kívánták oly mérvben a királynak az ország területén, illetve a kormányszékhelyen tartózkodását. Hiszen a Vegyesházbeliek korában is példák mutatják, hogy királyaink meghívólevéllel hívták az ilynemű gyűlésekre a tágabb tanács tajait,2

miért ne lehetett volna ezentúl is időszakonkint összeülniök ugyanazon okokból, mint azelőtt, t. i. a nemzetet érdeklő nagyfontosságú közügyek megbeszélése és a király tájékoztatása czéljából. Nem is vagyunk teljesen híjjával fennmaradt történeti emlékeink közt azoknak az adatoknak, melyek a régebbi nagyobb tanácsnak I. Ferdinánd alatti működéséről tesznek tanúságot, nem szabad azonban figyelmen kivül hagynunk, hogy a tanácsnak régente »praelati et barones« tagjai nem különböztettetnek meg mindig így egymástól, hanem a tanácsosok legtöbbször egységes névvel, a consiliarius szóval jelöltetnek vagy egyenesen »főpap és főuraknak«.3 S ezt könynyen megmagyarázhatjuk. Míg azelőtt a kir. tanácsban való részvétel ép e »praelati et barones «-éknél, mint állásukból, hatalmukból, birtokaikból folyó jogosítvány jelentkezett,4 addig a Habsburgok felfogása a királyi kegy nyilvánítását látta abban, hogy alattvalóikat tanácsadóikká tették, úgy hogy idővel a tanácsosság jogi alapjává a királyi kinevezés válik, a melyben kiváló érdemeik és szolgálataik 1 Schiller i. m. 180. 1. 2 Schiller i. m. Függelék. 3 Érdekes, hogy az 1560. évi orsz. gyűlés előtt egybehívott tanácsosok, kik mint »consiliarii hungarici hic existentes« (M. О. E. IV—443.), »consiliariis hungaris ad praesens hue evocatis« (u. о. IV—444.) szerepelnek, magukat teljesen a főpapok és főurak rendjével azonosítják, s úgy vélik, ha az országgyűlési tárgyalásokra vonatkozólag propositiókat tesznek, a főrendüek nem foglalhatnak szabadon állást az országgyűlésen : »Nam cum domini praelati et •barones sint una et potior pars regni, debeaturque in ipsa diaeta cum ceteris regnicolis de rebus propositis communiter tractare«. M. O. E. IV—441. — Előttünk sem tűnhetik különösnek a dolog, ha számbaveszszük, hogy pl. a szóbanforgó országgyűlésen mindössze 6 főpap és mintegy 25 főnemesből állott a »főrend«. 4 Schiller ezt következőkép állapítja meg : »a főurak magánjogi alapon nyugvó előkelőségüknél fogva a tágabb kir. tanács született tagjai«. I. m. 163. 1.