Századok – 1917

Értekezések - MÁRK LÁSZLÓ: A királyi tanács átalakulása és története 1526 után - 472

MÁRK L. — A KIR. TANÁCS ÁTALAKULÁSA ÉS TÖRTÉNETE I526 UTÁN. 473 nak góczpontja volt, vagy legalább is annak kellett volna, lennie s a melynek története alkotmányunk küzdelmes múltjának egyik főfejezete. A mohácsi katasztrófát megelőző időkben a kir. tanács már számos dinasztia uralmát átélte, melyek mindegyike új és új elemeket hozott bele, többé-kevésbbé tágította, szorította jogkörét, de oly gyors és mélyreható változást, további fejlődésére irányuló, az előbbit gyökerében megváltoztató hatást egyik sem eredményezett, mint a Habsburgok trónfoglalása. »A souverain területére nézve egységes középkori Magyarország — írja Thallóczy — a mohácsi vésznap után oly gyökeres változást szenvedett, mely eddigi állami élete szerveinek gyökeréig hatott.«1 A Vegyesházbeli királyok alatti Magyarország alkotmányának egyik legfőbb characteristicuma a kir. tanács volt, egy fejlődésének virágában álló intézmény, melyet a megváltozott viszonyok a fellépő hatalmas, sőt kényszerítő erejű külső behatások egészen új, az eddigitől elütő fejlődési irányba tereltek. I. A tágabb kir. tanács 1526 után. Mi sem természetesebb, ha először azon okokat teszszük vizsgálatunk tárgyává, melyek a kir. tanácshoz való relátióiknál fogva az újabb fejlődésnek főtényezői. Vizsgálódásainkban a tágabb kir. tanácsból indulunk ki. Tudjuk, mily nagyfontosságú intézménye volt a középkori Magyarországnak e tanács,2

s nem mehetünk el közömbösen a kérdés mellett, feleletet kell adnunk első sorban is arra, mi történt ezzel a nagyjelentőségű intézménynyel, vájjon csakugyan oly rövid idő multán megszűnt, mint azt Schiller Bódog véli,3 vagy pedig lassanként, idő multával folyt le ez a megszűnési vagy át változási folyamat. A tágabb kir. tanács 1526 utáni létének legerősebb bizonyítékai közé sorozható adatok állanak rendelkezé-1 A külügyek vezetése Svéd- és Norvégországban és nálunk. Bpesti Szemle 260. sz. 2 Schiller : »Az örökös főrendiség eredete« cz. munkájában oly fényt és világosságot derített az 1526 előtti kir. tanácsra, oly meggyőző érveléssel bizonyította be a kettős tanács létét, egymáshoz való viszonyát, hogy tételeit természetszerűleg tárgyalásaink alapjául és kiinduló pontjául kell vennünk. 3 »Azonnal a mohácsi vész után a tágabb kir. tanács elveszte tanácsjellegét.« I. m. 178. 1.