Századok – 1917

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Frangepán Ferencz kalocsai érsek egri püspök - 429

FRANGEPÁN FERENCZ, KALOCSAI ÉRSEK, EGRI PÜSPÖK. 467 3-án megérkeztek, csupán az időközben pécsi préposttá lett Tamást találták ott. Ez azután elmondta nekik, miért akasztotta meg János a további alkut ; azért, mivel a lundi érsek őt az egész ország birtokából ki akarná zárni, még Erdélyt is el akarná tőle venni, pedig a török megígérte neki, hogy megvédi.1 Egyelőre Frangepán Brodarics vendége maradt, de még váczi tartózkodását sem hagyta elmúlni a nélkül, hogy békeművén ne munkálkodjék. János húzódozásával szemben Ferdinándot akarta a békére hajlamossá tenni s ezen czélból augusztus 9-én Thurzó Elekhez fordult. Figyelmeztette Thurzót, hogy azt mondják s ezt ő maga is valószínűnek tartja, hogy a török még János halála utánra sem akar arról tudni, hogy Ferdinándé legyen az uralom. Mennyivel jobb volna, ha Ferdinánd most elfogadná az ő és Brodarics tanácsát és, bár nehéz feltételekkel, megbékülne, hogy az utódlás jogát megszerezze, mintsem az egész országért küzdelembe bocsátkozik. Majd úgy jár, hogy chi tutto vole, tutto perde. Ha a császár nem küld Ferdinándnak segítséget, ez pedig a francziák leverése, vagy a velők való béke nélkül alig lehetséges, Ferdinánd és örökösei sohasem lesznek Magyarország urai. S ezért Ferdinánd magára vessen és tanácsosaira, mint Thurzóra, a meghalt Szalaházyra, kik sohasem azt tanácsolták, a mit tenni kellett volna, hanem azt, a mit nem lehetett megtenni. Ha elterjed a híre a török ígéretnek, a magyarok bizonyára inkább üdvözülnek magyar alatt, mint elvesznek más alatt ; ha a csehek, morvák, szüéziaiak meg tudják, azok sem bánják, csak legyen Magyarországban magyar király és talán szivesebben ülnek halastavaik mellett, mintsem hogy uralkodójukért örökké harczoljanak ; s a német birodalmi rendek sem fognak évrőlévre hadi segélyt adni, ha egyszer Magyarország több nyugalmat biztosít nekik a magyar király barátságából s hozzá az ő pénzük nélkül, mint a római király védelméből. Tárgyalásainkkal, mondja záradékul, én és a váczi püspök eddig csak mindkét király haragját vontuk magunkra, pedig teljes erőnkből a javukon munkálkodtunk. Csak már szerencsésebbek állanának helyünkbe, a kik jó véghez juttatnák ezt az áldatlan viszálykodást. Csakhogy félek, fejedelmeink későn látják be, hogy nekünk volt igazunk.2 Szerencséjére Frangepánnak, V. Károly újból a béke 1 Sörös, id. т., 130—133. 1., Történ. Tár, 1878. 764. 1. 2 Történ. Tár, 1878. 765—767. 1. 30*