Századok – 1917

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Frangepán Ferencz kalocsai érsek egri püspök - 429

448 SÖRÖS PONGRÁCZ. a kinek-kinek birtokában levő terület, tehát az ország megosztása alapján helyezték kilátásba a békét, Brodaricsot is visszahívta.1 III. A politikai tárgyalásokban beállott szünetet arra használta fel Frangepán, hogy VII. Kelement azzal a bátorsággal, szókimondó szabadsággal, melyet nem egyszer büszkeségnek magyaráztak s zokon vettek tőle,2 az országos helyzetről felvilágosítsa s ezzel kapcsolatban János királynak a kiközösítés alól felmentést kérjen. Hogy ura, írja július 5-én Budáról, néhány év előtt mily igazságtalan bánásmódban részesült ő szentsége s az apostoli szék részéről, mindenki előtt ismeretes. Noha azok, kik János király környezetében voltak, iparkodtak őt megmeggyőzni, hogy a pápa nem saját elhatározásából, hanem ellenségei ösztönzésére, a viszonyok hatása alatt járt el vele szemben, nehéz, szomorú szívvel vette a pápa intézkedését s azt, hogy ő szentsége ezért sem írásban, sem követ által sohasem mentette magát, semmiféle elégtételt nem adott neki. Legalább most, mikor a béke ideje közeleg, mikor napnap után várják a török császártól a béke pontokat, küldjön a pápa valamely érdemesebb követet s igyekezzék János király szívét megnyerni, fiúi szeretetre, engedelmességre bírni. A pápa ezen eljárása az apostoli szék s önmaga javára szolgálna, fölélesztené ő szentsége tekintélyét, mely most majdnem semmi. Lám, a János királytól az egyházmegyék élére állított főpapok közül sem kér senki pápai megerősítést és pedig nem más okból, hanem azért, mivel úgy látják, ő szentsége úgy királyukat, mint őket kitörölte emlékezetéből. Hogy mily kár, hogy ennyi egyház törvényes pásztor nélkül szűkölködik, azt ő szentsége bölcs megítélésére bízza. 1 Sörös, id. m., io8. 1. 2 Egypár jellemző nyilatkozata van erről később Sadoletus Jakab carpentrasi bíboros püspöknek. így 1539 július 13-án írja Frangepánnak, hogy találkozásuk után írt a pápának, illud praecipue spectans, ut, si quid antea ille forte in tua natura fuisset offensus, animadverteret et sciret inter elationem animi et libertatem plurimum interesse. 1540 augusztus 10-én pedig ezeket mondta neki : Quod libertatem tuam homines perperam interpretantur, eamque magis velint superbiam existimare, quam libertatem, noli mirari ... in tam corrupto saeculo, tamque servilibus moribus . . . Schmitth, id. т., II. 344—346., 348—350. 1.