Századok – 1917

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Frangepán Ferencz kalocsai érsek egri püspök - 429

434 SÖRÖS PONGRÁCZ. kétség, hogy a nélkül válnak el egymástól, hogy a két király megbékülését elérhetnék. Frangepán, kinek kiváló szellemi tehetsége, szónoki tehetsége feltűnést keltettek s nemes lelkülete sem kerülte el a figyelmet,1 hasztalan fáradt. Ferdinánd megbízottjai ugyanis nem kevesebbet kívántak, mint hogy János mondjon le a trónról, fizessen Ferdinándnak kárpótlást, szolgáltassa át a beszedett országos adót, térítse meg az özvegy királyné, Mária javain okozott károkat.2 így persze nem lehetett békét kötni. De Ferdinándnak nem is valami méltányos, elfogadható béke volt a czélja ; arról, megbízottjai nyilatkozatai eléggé mutatták, hallani sem akart, hogy ő térjen ki János elől, hanem csak időt akart nyerni, hogy a megegyezésben bizakodó ellenfelet áltatva, várakozásra, tétlenségre bírja, maga pedig fegyveres támadásra készülhessen. Az eredménytelen tanácskozás után az első csalódáson átesett Frangepán hallani sem akart róla, hogy továbbra is politikával foglalkozzék, meddő tárgyalásokkal töltse az idejét s különben sem az volt a szándéka, mikor kolostorát elhagyta, hogy oda többé vissza ne térjen. Mikor tehát az olmützi értekezésről János király udvarába megérkezett, a király és tanácsosai előtt lemondott a követség czéljára, fényének emelésére elvállalt kalocsai érseki czímről, hiszen czímet, vagyont hagyott ő hazájában s kijelentette, hogy szerzetesi hivatásának akar megfelelni s ezért visszamegy az olasz földre. Már útjáról gondolkozott, mikor Ferdinánd, a ki július végén fegyverrel támadt János királyra, Buda ellen küldte hadait. János király augusztus 12-én oly szorult helyzetbe jutott, hogy, tartván tőle, hogy a Tisza felé még szabad visszavonulási útját elvágják, elhagyta Budát. Seregei további veresége pedig szeptember folyamán arra kényszerítette, hogy Erdélybe vonuljon. Ebben a nyomorult helyzetben, mondja Frangepán, kénytelen volt a szerémi püspökkel, Brodarics Istvánnal a lengyel királyhoz követségbe menni. Ezen követség czélja az volt, hogy a lengyel király engedje meg Jánosnak, hogy területén katonákat szedhessen. Frangepán és Brodarics még október folyamán a lengyel udvarhoz utaztak s november 6-án már lengyel földről 1 Franciscus comes de Frangepanibus, archiepiscopus Colocensis,.... vir profecto singulari ingenio, animo et eloquentia praeditus. Acta Tomiciana, IX. 204. 1. 2 V. ö. Statileo János életéhez cz. dolgozatom, A pannonh. főapátsági főisk. évkönyve az 1915—1916-iki tanévre, 13. s köv. 1.