Századok – 1917
Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Frangepán Ferencz kalocsai érsek egri püspök - 429
432 SÖRÖS PONGRÁCZ. Ebben az állásában hallotta meg annak a rettenetes csapásnak hírét, a mely a mohácsi mezőn a magyarságot érte s mely őt hazája szeretetén kívül azért is szívén találta, mivel az ütközetben elesett sógora, Perényi és özvegyen hagyta feleségét, árván gyermekeit. Erre a hírre elhatározta, hogy visszatér hazájába, özvegy testvére és gyermekei gondját viseli, megszabadítja, kivonja őket az esetleges veszedelemből, mely rájok fenyegető lehet. Ez volt visszatérésének az első oka. De volt másik is. VII. Kelemen pápa értesülvén Frangepán útjáról, a magyar ügyek miatt fontos megbízást adott neki. Mikor Frangepán útra szánta magát, Magyarországban már szakadás történt a miatt, kié legyen a korona. Zapolyai János erdélyi vajda és Ferdinánd cseh király, osztrák főherczeg vették fel a küzdelmet II. Lajos örökségéért. VII. Kelemen, a ki ekkor, mint a cognaci liga tagja, Habsburg-ellenes politikát folytatott, Frangepánnal tudatta a vajdával, hogy jóindulattal viseltetik iránta s királyiyá választása érdekében a lehetőségig munkás lesz. Mikor Frangepán az országba érkezett, mint mondja, mindent másként talált, mint hitte és remélte, a sok nehézséggel, küzködéssel elért országban két királyt, ki a megsebzett, elnyomorodott országért küzködött. Először a római királyt látogatta meg, mert ez esett előbb útjába. Mivel itt, mondja közelebbi részletezés, megokolás nélkül, semmit sem tehetett, elment a másikhoz. Kétségtelen, hogy Frangepán először Ferdinándhoz ment. Még 1526-ban Pozsonyban volt s megjelent Mária királynénál s találkozott a vele benső barátságban levő Brodaricscsal, ekkor még Ferdinánd hívével s ennek társaságában egy alkalommal Oláh Miklós királyi titkárnál volt •ebéden.1 Ha a béke érdekében emelt szót, ha Ferdinándot arra akarta rávenni, hogy Zapolyai javára mondjon le a magyar koronához való szerződéses jogáról vagy Ferencz franczia király érdekében fáradt, akkor nem csoda, hogy itt semmit sem tehetett. Elment tehát a másikhoz, a november 10-én már az ország királyává koronázott Jánoshoz. Természetes, hogy VII. Kelemen üzenetének meghozója szíves fogadtatásra talált és János király 1527 január 20-án Esztergomban kelt levelével hálásan köszönte a pápának az üzenetet, a melyet számára 1 Oláh Miklós levelezése (Magyar történ, eml., Okmánytár, XXV.), 320. 1.