Századok – 1917
Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Frangepán Ferencz kalocsai érsek egri püspök - 429
430 SÖRÖS PONGRÁCZ. bátyja, Frangepán Gergely gondoskodott neveléséről. Karcsú, elég magas, finom testű, piros arczú ifjúvá nőtt.1 Nagybátyja vezetése mellett birtokaival is kezdett foglalkozni és gyarapítgatta a családi vagyont. 1503 július 20-án Budán kelt rendeletével II. Ulászló azt a megbízást adta a zágrábi káptalannak, hogy Czetini Gergely veszprémi püspököt, kérelmezett kalocsai és bácsi érseket, valamint kisöcscsét, Jánost, néhai Czetini János fiát iktassa be a tőlük Japriczi Gergelytől megvásárolt Boskócz és Bisztra zágrábmegyei jószágok birtokába.2 Augusztus folyamán a káptalan teljesítette a királyi parancsot.3 Vagy egy évvel utóbb a két rokon újabb jószágot szerzett. 1504 szeptember n-én Jankóvich György és fiai a zágrábi káptalan előtt megjelenvén, zágrábmegyei jószágukat, Kersztinát 300 arany forint fejében Frangepán Gergely kalocsai érseknek és kisöcscsének, Czetini Jánosnak vallották be.5 Valami egy évtizedig élt a világban, gazdaságával foglalkozva s mint II. Ulászló kamarása, udvari szolgálatot végezve ;5 ekkor azután felébredt benne a gyermekkori szeretet Szent Ferencz fiai iránt s az ehhez a rendhez tartozó Jozefics Ferencznek, a későbbi zenggi püspöknek nem valami sokat kellett biztatnia, hagyja ott gazdagságát s öltse föl Szent Ferencz alázatos ruháját.6 A nélkül, hogy nagybátyját vagy rokonságát értesítette volna, titkon Rómába ment s a szigorúbb szabályokat követő ferenczesek, a minoriták aracelii monostorába költözött. Most vette fel a Ferencz nevet s ezentúl a Czetini jelzőt sem használja, hanem állandóan Frangepán Ferencznek írja magát. 1514-ben, 1515-ben történhetett, hogy kolostorba vonult s 1515 nyarán már fogadalommal is Szent Ferencz rendjéhez kapcsolta magát. Lépése, úgy látszik, főleg nagybátyját, a kalocsai érseket aggasztotta s rávette II. Ulászló királyt, folyamodjék X. Leó pápához, oldja fel Frangepán Ferenczet szerzetesi fogadalma alól. II. Ulászló hajlott a kérelemre 1 Később is ilyennek mondták. Nuntiaturberichte aus Deutschland nebst ergänzenden Aktenstücken, I/4. 296. 1. 2 Thallóczy-Barabás, id. т., II. 251. 1. 3 U. О., 252—253. 1. < U. ott, 256. 1. 5 Nuntiaturberichte aus Deutschland, I/4. 295. 1. Bizonyára csak 1504 szeptember n-e után lett kamarás, mivel különben a király megemlítette volna ezen szolgálatát. 6 Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából, II. 214. 1., v. ö. 370. 1., Nuntiaturberichte aus Deutschland, I/4. 295. 1.
