Századok – 1917

Értekezések - ANGYAL DÁVID: 1848 történetéből 417

1848 TÖRTÉNETÉBŐL. 427. 14-ikén este Pestre érkezett s néhány nap múlva a bécsi és pesti hivatalos lapok közzétették a június 10-iki manifestumot, noha a kormány akkor már tudta, hogy Jellasics elindult Innsbruckba. Ez meglepő eljárás volt, mint Horváth Mihály írja. Horváth a korai közlés magyarázatára Zsedényi Edének két 1849-iki levelét idézi. Zsedényi szerint Esterházy tudósította a magyar kormányt, hogy a manifestum vissza van véve, mert Jellasics megjelent Innsbruckban. Valószínűnek tartja Zsedényi, hogy Batthyány sem kívánta egyelőre közölni a királyi dorgálást, mert János főherczeg közvetítésének sikerét is be akarta várni. Bécsben közölte Pulszkyval az Innsbruckból hozott iratot és a ministerium levéltárában akarta azt elhelyezni. Pulszky azonban »azonnal a bécsi újságba tétette«. A magyar hivatalos lapban való közzétételért Zsedényi Kossuthot hibáztatja. Horváth Mihály Zsedényi adatai ellenére is azt jegyzi meg, hogy nem bírja felvilágosítani azt a kérdést, vajon Batthyány tudtával, vagy a nélkül jelent-e meg a manifestum a Közlönyben ? Biztos választ adni erre a kérdésre valóban igen nehéz, csak hozzávetésre szorítkozhatunk. Pulszky Ferencz Életem és korom czímű munkájában könnyedén átsiklik a közzététel kérdésén. János főherczeg — beszéli Pulszky — nagyon haragudott a magyar ministerium indiscretiója miatt, pedig az ilyen rendelet nem arra való volt, hogy titokban maradjon. Azt hiszszük, hogy Kossuth is ezen a nézeten volt, mikor a rendelet aláírásáról értesült. Azt kellett hinnie, hogy Jellasics innsbrucki utazásától mi jót sem várhat a magyar kormány, hogy az új onczok megszavazása simábban fog megtörténni, ha a délszláv lázadás lecsillapul s végül hogy minden más tekintetnél fontosabb az a hatás, mely a királyi dorgálás közzétételétől várható. így képzeljük Kossuth okait. Hogy a kormány valóban sokat várt a rendelet kihirdetésétől, annak elég bizonysága az a körülmény, hogy a manifestumot 160.000 példányban terjesztette négy nyelven.1 Az ilyen megfontolások bizonyára hatottak Batthyányra, annál is inkább, mert a míg Innsbruckban járt, egyre veszélyesebb alakot öltött a délszláv mozgalom. Nem hihetjük, hogy ne lett volna előzetes tudomása a manifestum közzétételéről, de igen valószínű, hogy nem ő sürgette a kihirdetést. Es alighanem kedvetlenül látta, hogy meg kell enged-1 Szemere Bertalan július 21-iki beszéde a főrendiházban.