Századok – 1917

Értekezések - ANGYAL DÁVID: 1848 történetéből 417

1848 TÖRTÉNETÉBŐL. 421. Maga a ministerelnök is körülbelül így mentegette a ministeri névsor kihirdetését a főrendiházban márczius 23-ikán. Felolvassa »a ministerek névsorát, a kiket választott« — így szólt — »mielőtt azt ő felsége is jóváhagyná és pedig azért előre, mert a körülmények olyanok, hogy egy pár egyénnek közülök mindjárt Pestre távozniok kell«. Valóban ugyan e napon a nádor Batthyányhoz levelet intézett, melyben kijelenti, hogy Klauzál Gábort és Szemere Bertalant, a ministerj el ölteket, addig is, míg a bizton várt megerősítés bekövetkezik, más férfiakkal egyetemben, megbízza az országos rend fenntartásával. Már most vitatkozhatunk arról, hogy szükséges volt-e a még meg nem erősített ministeri névsornak kihirdetése márczius 23-ikán ? Valóban annyira komolyan kellett-e vennie a ministeriumnak a közcsendi bizottmány eljárásáról érkezett híreket ? Nem lett volna-e sokkal egyszerűbb Klauzált és Szemerét ismeretes közéleti tevékenységükre hivatkozva kinevezni a rend helyreállítóinak, úgy, a mint a melléjük adott Nyári Pált és Pulszky Ferenczet kinevezte a ministerelnök ? Mondom, erről szabad volna vitatkoznunk és talán kitűnnék, hogy Batthyány, mint Blackwell megjegyezte, fölöslegesen szegte meg az illemszabályokat (committed a breach of etiquette). Azonban törvénytelenséget vagy szabálytalanságot nem követett el és a nádort sem késztette Klauzálnak s Szemerének kiküldésével hatáskörének túllépésére. Mert a 18-iki királyi kézirat határozottan felhatalmazza Batthyányt, hogy az országos rend helyreállítására nézve javaslatokat tehet a nádornak, sőt esetleg, ha a késedelem veszélyes volna, maga is intézkedhetik ez irányban a helytartótanács és a magyar kanczellária hatáskörének sérelme nélkül.1 Már most e felhatalmazás alapján joga volt a nádornak Batthyány aj ánlatára egy ideiglenes »rendőri országos bizottmányt« kiküldeni Pestre. E bizottmánynak ministerj elölt tagjai tudtunkkal nem avatkoztak a budai kamara hatáskörébe, pedig a bécsi udvari körök leginkább ettől a beavatkozástól tartottak. Sőt, a kiküldött jelöltek sohasem mulasztották el kiemelni, hogy ők még nem valódi ministerek. Szemere Bertalan, mikor márczius 25-én fáklyászenével ünnepelték, így beszélt a fővárosi polgárság előtt : »Mi, t. i. Batthyány Lajos ministerelnök és azok, kik mint ministertársai jelenleg királyi megerősítés alá vagyunk terjesztve«. 1 Friedjung könyve. 489. 1.