Századok – 1917
Értekezések - BARTONIEK EMMA: A koronázási eskü fejlődése 1526-ig 5
24 BARTONLEK EMMA. lat aztán megállapodik abban, hogy a szertartás elején adja a Kopasz Károly által a püspököknek tett »promissiot«, a végén pedig az angoloktól átvett három praeceptumot.1 Es épen ez az egyháziakra és világiakra egyaránt kiterjedése az eskünek mutat más eredetre, mint a püspökszentelésnél szokásos eskü utánzására.2 Jámbor Lajos maga tette fejére a koronát az után, hogy császári apja parancsai teljesítését megígérte s ezzel az első koronázási esküt letette.3 Ezt tekinti Schreuer a későbbi ígéretek mintájának. Már pedig ez tisztán világi actus : Nagy Károly a koronával átadta fiának az imperiumot 4 — püspöki (pápai) segédkezés nélkül. Kopasz Károly a papság és nép számára tett igéretét nem is a koronázáson adta, hanem azelőtt egy héttel.5 A legrégibb kimutatható ígéret, a Cariberté6 az uralomra léptekor legfontosabb kérdést tárgyazza ; nem hoz be új törvényeket és szokásokat, hanem meghagyja az apja uralkodása alatti állapotot ;7 vagyis vüági ígéretet tett, menten egyházi szertartásoktól. A frank ígéreteknél jóval régibb angolok is (Egbert pontificaléja 760 körül) 8 az egyházi szertartás bevégzése után tétetnek.9 A mi végül az ordóbeli professiót illeti, ez letétele azon biztosítékoknak, melyekről a közelmúltban capitularékat és királyi nyilatkozatokat szerkesztettek. 1 Schreuer : Krönungsrecht, 53. к. II.. ' így Schreuer u. o. 44. 1. 3 V. ö. Schreuer u. o. 43. 1. 4 Schreuer u. o. 65. és 66. 1. 5 Schreuer u. o. 48. 1. 6 561—570. uralkodott frank király. 7 Grégoire de Tours : IX. 30. V. ö. Stubbs : Histoire constitutionelle d'Angleterre 188. 1. 8 Martène i. h. és az Ígéret Stubbs : Select charters, 62. 1. 9 Byzancról már fentebb volt szó. Ezen világi eredetén, közjogilag jelentékeny voltán az eskünek mit sem változtat az a kétségtelen tény, hogy a megállapodott királylyá avatás szertartásai szorosan simulnak a püspökszenteléséhez, a hogy Schreuer ezt i. m.-ben 14. és k. ll.-on kimutatja. Csakhogy ezt a már teljesen clericalisálódott III. Ottó idejére tehető ordóra teszi, a mikor az eskü aktualitását, tehát közjogi jelentőségét is elvesztette. A császári eskü, melyet a szentszék és a koronázandó előzetes tárgyalásai állapítanak meg (v. ö. I. Ottó esete, M. G., LL., II., 28. sq. 962-ben, V. Henriké u. o. 65. sqq., iiii-ben, Barbarossáé u. o. 97. sq., 1155-ben, II. Frigyesé u. o. 240. sqq. 1220-ban), egyezik a római pontificale előírta püspökszentelési eskü elejével, valamint a pallium elnyerésekor tettével, meg az »auetoritate apostolica« felszentelte apátéval. (P. R., I., 76. sq. 109., 124., Brüsszel, 1736.)
