Századok – 1917
Értekezések - GYALOKAY JENŐ: Albisi Zólyomi Dávid - 243
246 GYALOKAY JENŐ. Kemény, a ki különben rokona is volt Zólyominak, Sóti Istvánt küldötte hozzá egy levéllel, a melyben a fejedelem kívánságát tudomására hozta. Zólyomi, látván Rákóczi hadi készületeit, megijedt ellenállásának el nem maradható következményeitől s miután öreg Bethlen István is kijelentette, hogy veje szándékával nem ért egyet : a két ellenséges had vezetői csakhamar egyezkedni kezdtek s abban állapodtak meg, hogy Zólyomi menjen Keménynyel a fejedelmi^ udvarba s engesztelje ki Rákóczit. Ügy is lőn, de Zólyomi, levonván viselkedéséből a consequentiát, az udvari és mezei hadak kapitányságáról lemondott, kárpótlásul azonban a kolozsmegyei főispánságot kapta.1 Rákóczi, bárha eddigi bizodalma alaposan megrendült, még mindig hitt benne, hogy Zólyomi egyszer mégis csak észretér s felhagy oktalan terveivel ; épen ezért — szokása ellenére — elég kíméletesen bánt vele s nem akarván a különben nagyon ügyes és használható embert teljesen elejteni, csupán egy újabb reversalist kért tőle s hogy ezt megkapta, a tanácsúri méltósággal is megkínálta Zólyomit, a melyet azonban ez, Kemény figyelmeztetése folytán, nem fogadott el.3 Feltűnő, hogy a »kis gróf« sem a Prépostvári, sem a Strassburg-féle dologba nem ártakozott bele. Úgy látszik, már ekkor meglazult közöttük a nagy barátság. Bármint történt légyen is, bizonyos, hogv Zólyomitól a »kis gróf« személyében legőszintébb és legjobb akaratú tanácsadója pártolt el, a ki nem sokkal ezután, 1633 januárius havában, (mások szerint már 1632 deczember 23-án),3 28 éves korában Ecseden elhúnyt. Halálakor »mint valami próféciái lélekkel egy deák orátor megjíivendölé Zólyominak az Jonathas és Dávid barátságoknak példáját, applicálván, hogy magára vigyázna, mert elesett mellőle Jonathása, sok megvetett hálók volnának pedig ellenére«.4 S a végromlás, a mely már a Prépostvári eset óta szaka-1 ». . . 10. november esketek Zólyomi Dávidot ő. n. kolozsvármegyei ispánnak az székháznál az lábas háznál, és az vármegyét Stenczel Ferencz uram házánál megvendéglé.« (Segesvári i. m. 204.) továbbá : Kemény i. m. 243—245. Bethlen : Comment. I. 17. Erd. orszgy. eml. IX. 177. 2 Kemény i. m. 245. 3 Acsády: Széchy Mária. 53., Lukinich: Bethlen István támadása. (Századok. 1910. 34.) 4 Kemény i. m. 242.
