Századok – 1917
Értekezések - BARTONIEK EMMA: A koronázási eskü fejlődése 1526-ig 5
A KORONÁZÁSI ESKÜ FEJLŐDÉSE 1 526-IG. 15 kodói kötelességeit teljesíteni. Katonát az új birtokos ad, jövedelmet az adó. Ehhez alkalmazkodva változott a »királyi jogok« kitétel jelentése, mert a folytonosság megszakadtával — már a mennyiben ez a hiányos forrásokból kimutatható — nem igen tekinthető e kitétel II. Endre óta dívó, a viszonyok változta folytán jelentőség nélkül való formulának. Az ország keleti részének rendezéséhez kapcsolódik a rábízott ország elidegenített részeinek visszaállítása. Milutint, ki a szent korona birtokában veszedelmes ellenféllé válhatott és befogadta az erdélyi menekülteket, meg az ország testéből is foglalt el egyes részeket, 1318-ban leverve, egész Maczedóniáig hatolt Károly, visszaszerezvén az elelvesztett területeket és az egyház túlsúlyát helyreállítván. Az oláhság térfoglalását a Szörényi bánságban 1330-ban próbálta megállítani — siker nélkül. Nem sikerült az elvesztettek visszaszerzése a dalmát partokon sem. A hogy a koronázási ígéretben az erős királyi hatalom és az ország biztos hatalmi állásának akarása fejeződik ki, úgy ez az akarat vezeti Károlyt itt érintett törekvéseire. A nemest kettős veszély fenyegeti : a király elnyomása és az ol'garcha hatalmaskodása. Idegen, messziről jött az új király, biztosítani kell vele szemben a közelmúltban kivívott jogokat : »magyar királysága nemeseit jóváhagyott ősi jogukban megtartja, a tyrannusok elnyomásából kiszabadítja«. A nemesre veszedelem a nagybirtokos, hiszen megyeként is egy garázda úr miatt állottak össze zalai nemesek.1 Most a királytól várják a segítséget. Ezzel lezáródik a magyar koronázási eskü történetében az első fejezet. A következő fejlődést mutatja az első nyomok óta. Az eddig tárgyalt eskük az egyes időszakok fontosabb kérdéseiről szólnak : a XIII. sz. elején a földbirtokproblemáról, majd a bajok orvoslására hozott törvényekről, utóbb az elveszett országrészek visszavételéről, az oligarchia megfékezéséről, a bíráskodás igazságosságáról. Vagyis a mi a fejlődés következő fokára a legfontosabb, a magyar viszonyoknak megfelelő, jobban mondva azok által eredményezett, hazai és alkalmi produktumok, mert a fentjelzett tudatos átvételek elenyészőek, az egyéb hasonlóságok általános természetükből (igazságos ítélkezés) folynak, vagy az egyház követelményei minden keresztény fejedelemtől. . 1 Pauler i. m. II. 226.
