Századok – 1917

Tárcza - Thallóczy Lajos emlékének megörökítése 342

tói s nem neveltünk elég számmal magyarokat, a kik a jövő magyar impérium föladatainak végzésében az ő nyomdokaiba lépjenek. Pedig ő rá, az ő kifogyhatatlan erejére nem számíthatunk többé. A kit főleg az utóbbi időkben nagyszabású történelmi munkálkodás középpontjában, messzelátó magyar czélokért hevülni, buzdítani, tervezni és dolgozni láttunk, most itt fekszik előttünk hideg-mereven ; elmegy és nem jön vissza többé soha. Thallóczy Lajos ! Te elárasztottál bennünket szerető szíved és értelmed, teremtő képzeleted és szorgalmad sokféle áldásaival. Mi, a kik itt koporsódat körülálljuk s a kiket a szeretet és becsülés, a kiket a hűség és hála hozott ide, ez érzelmeket mélyen lelkünkbe zárva távozunk el innen s ezekre neveljük, a míg élünk, utódainkat. S földi halhatatlanságodat alkotásaidra bízzuk. Leteszem ravatalodra a Magyar Tudományos Akadémia koszorúját, a melynek munkásságod legjavát szentelted, a Magyar Történelmi Társulatét, melvnek — mint elnöke — nevét és javát öregbítetted, s a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságét melynek szintén buzgó munkása voltál. Búcsúzunk . . . Válnunk kell. Isten veled. Pihenj csendesen a magyar főváros ölében, melyet minden városnál jobban szerettél, szíved és szereteted minden melegével körülvettél, büszkén neveztél szülővárosodnak, a hová nyugalomra visszavágytál s a mely íme, most örök nyugalomra örök lakosául fogad. S álmodj a magyar haza nagy jövőjéről, melynek szent hited és a mi tanúskodásunk szerint oly rendíthetetlen munkása voltál. Kedves barátunk, társunk, Isten veled !