Századok – 1917
Értekezések - HÓMAN BÁLINT: Szent István görög oklevele - 99
SZENT ISTVÁN GÖRÖG OKLEVELE. 117. láriai praxisban járatos volt, semmi esetre sem fogalmazhatta, de még csak át sem dolgozhatta. Az az író, a ki — mint Czebe felteszi — nem riadt vissza az eredeti oklevél rendelkező részének teljes átdolgozásától, semmi esetre sem mulasztotta volna el a formuláris részeknek szerinte bizonyára szükséges megváltoztatását, hogy az oklevél hitelét emelje. A veszprémvölgyi oklevél — diplomatikai sajátságai szerint — pontosan és inkább, mint Szent István bármelyik állítólagos oklevele, beillik a XI. és XII. századi magyar oklevelek sorába ; azoknak első őséül tekinthető. Szerkezete és formulái — a nyelvi sajátságok során tapasztalt néhány reminescenciát is figyelembe véve — keleti görög, illetve balkáni hatások érvényesülésére mutatnak.1 IV. A palaeographiai, nyelvi és diplomatikai sajátságok vizsgálatából levezetett eredmények alapján Czebe nemcsak az 1109. évi MP másolóját, hanem a görög szöveg fogalmazóját is délitáliai-siciliai görög embernek tartja. Ebből a feltevéséből természetszerűleg azt a conclusiót vonja le, hogy oklevelünk »nem lehet az eredetinek minden gyanútól ment hű mása, a róla nyert eredmény tehát nem vihető át minden ' továbbiak nélkül a XI. század elejei eredetire«. (72. 1.) A következtetés feltétlenül helyes, ha az oklevél görögjének délitáliai-siciliai eredete bebizonyítottnak volna tekinthető. Csakugyan nem tehető fel, hogy a véletlenek sajátságos találkozása következtében Szent István és Kálmán korában egyaránt siciliai görög ember írta az oklevelet. Nem valószínű ez azért sem, mert Kálmán kora előtt semmi nyoma sincs hazánk és Sicilia bárminő kapcsolatának. Czebe gyanúját azonban nem tarthatjuk kellően megalapozottnak, mert a nyelvi sajátságokból épen nem látjuk bebizonyítottnak a szöveg siciliai eredetét. A nyelvi vizsgálat során felmerült egyes körülmények és az oklevél diplomatikai vizsgálata egyenesen ellene mondanak ennek a feltevésnek. * Itt említjük meg, hogy Czebe a szövegbe illesztett magyar szavak kifogástalan alakjában is bizonyítékot lát az író siciliai eredetére, mert Siciliában gyakran kellett exotikus (arab, normann) neveket a görög szövegekbe illeszteni (45. lap). Mondanunk sem kell, hogy ez az érv ép úgy alkalmazható balkáni görög kulturájú emberre, mert hiszen a Balkánon is elég nehézséget okozhatott az idegen (szíáv) nevek leírása.
