Századok – 1917
Értekezések - HÓMAN BÁLINT: Szent István görög oklevele - 99
108 HÓMAN BÁLINT. útján nyert eredményeitől befolyásolva és a rendelkezésre álló gazdag XI—XII. századi délitáliai-siciliai görög okleveles anyagtól csábítva, eleve korlátok közé szorította az összehasonlítandó anyagot. Keleti emlékekkel alig foglalkozott s oklevelünket csakis délitáliai-siciliai oklevelekkel hasonlította össze. Igaz, hogy oklevelünk a kiválóan fejlett byzanczi császári kanczellária termékeivel nincs közelebbi rokonságban. Ez azonban a legkevésbbé sem jogosít fel a keleti görög hatások tagadására. Annál kevésbbé, mert Szt. István okleveléből jóformán teljesen hiányzanak a formuláris részek s a szöveg — ellentétben az 1109-iki átíró oklevéllel (v. ö. a palaeographiai sajátságokat !) —épen nem kelti azt a hatást, mintha akár byzanczi, akár siciliai-normann kanczelláriai gyakorlattal bíró személy írta volna (v. ö. alább a diplomatikai sajátságokról mondandókat.) Kétségtelen, hogy a X—XII. században a classicizáló irodalmi középgörög nyelv mellett az oklevelünkben is használt vulgaris közgörög volt a tulajdonképeni élő nyelv. Az sem vonható kétségbe, hogy a hazánk déli határain elterülő Szerbia és különösen Bulgária, mely utóbbi magában foglalta nemcsak a mai Bulgáriát, hanem a mai Szerbiának dunamenti és a Morava völgytől keletre fekvő részét is, a X. század végén erős byzanczi kulturhatások alá kerültek. Már a IX. század első felében, Simeon és Péter bolgár czárok idején (893—968) igen nagy volt a görög befolyás, a mi természetesen fokozott mértékben növekedett 971 után, amikor a dunamenti Kelet-Bulgária teljesen byzanczi uralom alá került. II. Vazul császár — a mai Albánia és Macedónia területéből alakult Nyugat-Bulgária uralkodói, a Sismanidák által időközben ismét függetlenített — Bulgária ellen a X. század végén s a XI. század elején több hadjáratot indított, amelyek eredményeképen 999—1002 közt Kelet-Bulgária Viddin városával együtt, majd 1018-ban egész Bulgária és a Szerémség is byzanczi tartományokká lettek, byzanczi kormányzók hatalma alá kerültek. Ugyanez időben a szerbek, horvátok és dalmaták is kénytelenek voltak a byzanczi főhatóságot elismerni. Kétségtelen, hogy már a X. században, de különösen e század utolsó és a XI. első éveiben a növekvő byzanczi befolyás és hódítás következményeképen a görög nyelv is elterjedt a bulgárok és szerbek — különösen azok előkelőbb, a görögökkel érintkező rétegei — közt. A vulgaris középgörög nyelv tehát már Szent István uralkodásának
