Századok – 1916
Értekezések - GÁRDONYI ALBERT: Buda város közigazgatása és közgazdasági viszonyai a XVII. század végén - 585
644 GÁRDONYI ALBERT. is erélyesen ráír a városra, hogy a polgárok ne mulaszszák el a harminczad megfizetését. Pedig a vám- és harminczadmentességre rászorultak volna a polgárok, mert az új telepesek nem voltak jó fogyasztók, a katonaság e téren is függetleníteni törekedett magát a polgárságtól, idegen piaczok felkeresése pedig a nagy vámok miatt nem volt jövedelmező. Ez okból sürgette a városi tanács már 1688 november 26-ikán a vám- és harminczadmentességet, a mit a kormányzóság mindjárt Budára költözésekor, x688 január 30-ikán kilátásba helyezett. Ez ígéret beváltására azonban csak nagyon későn került a sor, s akkor sem a kormányzóság jóvoltából, hanem a polgárság utánjárásai alapján. Mihelyt az új telepesek otthonosan érzik magukat Budán, mindent elkövetnek, hogy iparuk és kereskedelmük számára a helybeli piaczot biztosítsák s minden versenyt kizárjanak. Ε törekvés magyarázza a budai polgárság ellenséges magatartását a más vallásúakkal és különösen a zsidókkal szemben. A kamara elnöke, Kollonics Lipót bíboros a polgárság oldalára állott s támogatta törekvéseiket. Ellenük volt azonban a kamara és a kormányzóság, a mely a zsidók útján jövedelemhez jutott, s ellenük volt a katonaság, melynek a zsidó szállítókra szüksége volt. Már 1689 szeptember 2-ikán felségfolyamodványt adtak be, melyben a zsidók megtelepedésének eltiltását kérik azon indokolással, hogy a polgári lakosság gazdasági megerősödését lehetetlenné teszik. Ε beadvány eredménye lehetett az 1689 deczember 10-ikén kelt kamarai rendelet, a mely csupán Hirschl Veith és Nattl Jakab zsidóknak engedte meg, hogy 100 tallér türelmi díj lefizetése ellenében a Vízivárosban közös boltot tarthassanak.1 Az ügy további szorgalmazására 1690 márczius 2-ikán Sautermeister Frigyest küldte Bécsbe a tanács, küldetésének azonban nem lehetett eredménye, mert az említett zsidók tovább is Budán maradtak. Ε két zsidó esetén felbuzdulva, 1692 május 7-ikén két másik zsidó is folyamodványt adott be a kamarához, melyben az előbbiekéhez hasonló boltnyitási engedélyt kértek ; törekvésük azonban a budai tanács ellenállásán hajótörést szenvedett. Ez eset felkelti a városi tanács aggodalmát s 1692 deczember 20-ikán folyamodványt adnak be Kollonics Lipóthoz, melyben arra kérik, hogy szabadítsa meg a várost az 1689 deczember 10-iki kamarai határozat alapján letelepe-1 A kamarai rendelet az egyik zsidót Nathan Jakabnak nevezi Büchler szerint, a székesfővárosi levéltárban levő összes iratokban azonban határozottan Nattl Jakab a neve. V. ö. Büchler : A zsidók története Budapesten. 184. 1.
