Századok – 1916

Történeti irodalom - Rosetti; Radu: Actiunea politicei ruseşti in ţările române. Ism. Gagyi Jenő 65 - Rosetti; Radu: Nici intr’un chip cu Rusia. Ism. Gagyi Jenő 65

65 TÖRTÉNETI IRODALOM. I intézett levele (5. 1.) 1780 május 20-án kelt, tehát mégsem egészen »alig néhány évvel« a szerzetesrendbe való belépése (T773) után. A ro. lapon 1872 természetesen sajtóhiba 1782 helyett, de a 13. oldalon is talán hibás az 1783-i évszám, hiszen Abafi és a jelen dolgozat szerzője egybehangzóan írják, hogy Fesslert a császár 1784 február 6-án nevezte ki lembergi egyetemi tanárrá. (Halasi Gy. ugyan szintén azt írja, hogy F. T783-ban lépett be a szabadkőműves egyletbe. Vasárnapi Újság, 1864. 489.) Ugyancsak Abaü közöl fordításban egy részletet Fesslernek Langer wolffenbütteli könyvtároshoz 1794 okt. 5-én írt leveléből. Vájjon nem Fessier volt-e irodalmunknak az a »szorgalmas és jeles« munkása (Kovachich, Sammlung kleiner, noch ungedruckter Stücke, Ofen 1805. XV.), a ki a Mügeln-féle krónikát modernizált szövegben még Kovachich előtt kiadni szándékozott s e czélból a wolffenbütteli kéziratok másolatát meg is szerezte ? Kovachich szavai mintha nem illenének mindenben reá, de másfelől mégis gondolkodóba ejt az a körülmény, hogy Fessier, mint a fenti levélből látható, összeköttetésben állott Langer könyvtárossal s nála a wolffenbütteli könyvtár kéziratai felől érdeklődött, hogy művének előszavában forrásai között említi Mügeint s hogy végül szándékának megelőzésében épen Bretschneidernek volt része, a kiről a jelen dolgozatban azt olvassuk, hogy nem valami nagy jóakarattal volt Fessier iránt. Madzsar Imre. Radu Rosetti: Actiunsa politicei rusesti in tarife romane. Bucu» resci, 1915. 157. lap. Radu Rosetti : Nici intr' un chip eu Rusia. Bucuresci, 1915. 48 1. Ion Frunza: Ce are sä face Románia in rásboiu? Bucuresci, 1914» A világháború nemcsak a hadviselőknél termelt külön »hadi irodalmat«, hanem a semlegeseknél is, sőt azoknál még inkább, mert nyilt tere van a különböző vélemények megvitatásának. Románia különösen gazdag az ilyen actualis irodalmi termékekben, melyeknek nagy része jó volna, ha feledésbe mehetne, olyan szomorú documentumai a történelmi való elferdítéseinek. Nem új ez a hang és irány a román történetírásban ; a Századok régibb évfolyamai nagyon sok adatot tartalmaznak erre vonatkozólag : a mit Hunfalvy Pál, Réthy László, Jancsó Benedek, Kropf Lajos egykor elmondottak, ma is mind el lehetne ismételni, hiszen azok a történelmi rágalmak, melyek ellen ők csatáztak, ma is mind fegyverek ellenségeinknél. Kár volna azzal vesződni, mit ír Drumar, ki tavaly még a Moldovan Jenő Századok, 1916. I. füzet. S