Századok – 1916

Értekezések - KOVÁCS LAJOS JÁNOS: Brutus magyar történetének forrásai - 42

BRUTUS MAGYAR TÖRTÉNETÉNEK FORRÁSAI. 51 növekedésétől és Zsigmondot e házasságról le akarta beszélni.1 Mindezek forrását valószínűleg követségi iratok képezték. — Zsig­mond királynak Tomiczki követe útján erre adott válaszát2 az eredeti oklevél után közli, úgyszintén Ulászló válaszát,3 melyet ez Zsigmondnak erre a levelére adott. Szapolyai büszkén a Zsigmonddal való rokonságra Ulászló leá­nyát akarta feleségül venni. Meg is volt benne mindaz bőségesen — mondja Brutus —, a mi őt a királyság eléréséhez segíthette. Mátyás királyban nem volt semmi oly dicséretre méltó, a mi meg nem lenne Szapolyaiban is, sőt előkelő származásával még felül is múlja azt. Szapolyai dicsérése4 után közli ellenségeinek besugásait,5 me­lyekkel ezek Ulászlót Szapolyaitól elidegeníteni igyekeztek. Ezután áttér Brutus a török dolgokra. Szelim atyját méreg­gel eltéve láb alól, trónra kerül. Előre megígéri katonáinak, hogy Ulászlónak háborút üzen és ebben a Brutustól koholt beszéd­ben 6 gyalázza atyját, ki öreg létére, nem tudván megfelelni feladatának, sikertelen hadjárataival sok vitéz katonától fosz­totta meg az országot. A 192—196. oldal legnagyobb része reflexió, a mi történeti adat van benne, azt az író Tiiberó-ból vette. Ugyancsak reflexiót olvasunk a 196—198. oldalon : micsoda súlyos vádakkal halmoz­zák el az emberek II. Gyula pápát halála alkalmával. Ulászló követséget küldött az újonnan választott X. Leóhoz és kérte, hogy hozzon létre békét a fejedelmek között és vegye rá őket a török elleni háborúra.7 Brutus azt mondja, hogy e levél másolata megvan nála,8 s azért közli, hogy az utókor tudja meg, milyen pápák állottak a kereszténység élén, a kik míg a magya­rokat hangzatos ígéretekkel hitegették, összejátszani látszottak a törökkel. Pray Annalesében közölve e levelet,9 gyanakszik, hogy Brutus e levelet nem adja elég hűen vissza, minthogy velenczei származása folytán gyűlölettel viseltetik II. Gyula pápa iránt, ki Velencze ellen háborút indított. Nem is valószínű, hogy Ulászló, a ki a pápák iránt mindig a legnagyobb tiszteletet tanú­sította, a mikor legjobban rá volt szorulva X. Leó segítségére, 1 Β. I. 155—160. 2 Β. I. 160—171. = Acta Tomiciana II. 53—58. 3 Β. I. 172—180. = Acta Tomiciana II. 59—62. — Β. I. 181. — reflexiók. 4 Β. I. 182—183. 5 Β. I. 184—188. 6 Β. I. 189—191. 7 Β. I. 199—206. 8 »Summa vero haec legationis, cuius adhuc exemplum exstat..« Β. I. 199. 9 Annal. IV. 344—347. 4*

Next

/
Oldalképek
Tartalom