Századok – 1916
Történeti irodalom - Takáts Sándor l. Basák alatt.
TÖRTÉNETI IRODALOM. 643 Bármily nagy volt a feszültség az udvar és a porta között, bármily ingerült is ilyenkor a basa hangja, nyomban megszelídül, ha azt hallja, hogy a követ útra készen áll a portára az ajándékkal. Ez az ajándék voltaképen adó volt, a mit a bécsi udvar az első török béke, 1547 óta fizetni szokott a portára és minden további békekötéseknél élénk megbeszélésre adott okot. A béke szövegében az ajándéknak megfelelő kifejezés — munus honorarium — van, a mit az íródeákok szabatosan tisztességes ajándék kifejezéssel adtak vissza. Ennek évenkénti fizetési terminusát az 1547. szerződés márcziusban állapítja meg, de 1589-ig bajjal lehetne egyetlen olyan esztendőt is találni, mikor idejében jutott volna el a portára. Természetes, hogy ez a fizetési restség is sok ízetlenkedésre szolgált okul és portyázásra palástul. Nem csalódunk, ha megállapítjuk, hogy a basák e miatt panaszkodnak a legtöbbet, épen azért legalaposabb tapasztalatot nyerünk a portai adófizetés ismeretéhez, szinte évről-évre megállapítható lévén a befizetés, vagy a halasztgatás. Közvetlen képét adják a hódoltsági életnek az adózásra vonatkozó adatok ; e tekintetben is lesz a Salamon által plasticusan megrajzolt képhez itt-ott hozzáadni való e kötet felhasználóinak. Még több oldalról látjuk a török szpáhi és a magyar földesúr küzdelmét, a jobbágyok tehetetlen helyzetét, a sokféle adózást, mely folyton súlyosabban nehezedik rájuk, a zaklatást és fenyegetést, a melynek ki voltak mindkét fél részéről téve, a fenyegetést különösen, a melyet rendesen mindkét fél kitöltött rajtuk. Még egy szempont teszi e kötetet nagyfontosságúvá : a benne összefoglalt levelek nyelve. Ε kötet magyar leveleinek ily nagytömegű bemutatkozása jogosít fel azon megállapítás kimondására, hogy a török basákkal való érintkezésben a diplomatiai nyelv a magyar volt. A fejlődésről a kötet bevezetése tájékoztat bennünket ; e szerint 1554-ig a magyar nyelv a törökkel való érintkezésben nem mutatkozik, az 1554—65. években használata ingadozó, míg végre Oroszlán basa az 1565—66. években teljesen korlátlanná teszi. Bécsben bizonyára nem ment egykönnyen az új nyelv bevezetése, de Oroszlán basa ügyelt rá, hogy a levelezés nyelve magyar legyen. 1565-ben e tárgyban a következőket írja : ezen is kérem te felséged mint kegyelmes uramat, hogy mikor te felséged én nekem levelet ír, tehát magyar nyelven irassa felséged, mert deák irást az ki jól tud itt nálunk, igen szűk és néha néha nagy nehezen magyaráztatom meg az felséged levelét. Oroszlán basa tehát azért hozza gyakorlatba a magyar nyelvet, mert nincs latinul jól értő deákja. Oroszlán basának ez a kijelentése egyben adatul szolgál arra, hogy hazánkban a XVI. század második felének kezdő évtizedeiben a classicus tudományokban képzett embe-4'*
