Századok – 1916

Történeti irodalom - Takáts Sándor l. Basák alatt.

685 TÖRTÉNETI IRODALOM. 63I vagy a komáromi vitézek, Tata környékéről intéznek rajtaütést, a veszprémiek Simontornya és Adony vidékén próbálnak szerencsét ; a palotaiak Szekszárd és Tolna közt, a győriek Fehérvár körül ólálkodtak. Az ilyes vállalkozások és az elbúsult, saját kézre dolgozó szökött katonák csapatai sokszor annyira veszélyeztették a biztonságot, hogy még az udvar és a basák is kénytelenek voltak számításba venni, ha követet indítottak útnak. A számtalan cselvetés, a kártevéseknek nagy éleselműséggel kieszelt s az ellenfél által hamarosan eltanult és túlszárnyalt módja, a sok várvívás, éjjeli meglepések, portyázás, faluk felpörkölése egészítik ki a kornak komor színezetét. A kisebb portyázások miatt nem is emeltek mindenkor szót, aprólék csatázások természetes számba mentek ; Ferhát basa maga tesz ily vallomást : »... attól nem óhatjuk, hogy huszan-harminczan, valamikor titkon valahova ki nem mennének, de hogy az ki az frigy ellen volna, ezután is gondot viselünk róla, hogy az mi alattunk válik arra okot ne adjanak . ..« Az élet és vagyon bizonytalanságának látványától csak a rabtartás módjára, az elfogottak szenvedéseire kell figyelmünket fordítanunk, mikre szintén bőségesen kapunk új, eddig-nem ismert adatokat, hogy a kor zordonságát még közvetlenebbül szemlélhessük. Mikor a jogszolgáltatásnak leggyakrabban használt módja a forbátlásban nyilvánul, mikor a kárvallott a maga kárát úgy térítette meg, hogy kiállott az útra és elfogott egy másik embert és azon vette meg a kárát, vagy mikor Ali basa Ernő főherczegnek ilyenképen panaszkodik : mi is azt látván, vágattunk rabokat mind az végekben le, mindezek a katonai megtorlás mindenha szokott sivár útjait mutatják. A rabokkal való bánásmódról, a rabról mint tulajdonról, a rabváltásról, a sarczolás körül szokásos alkudozásokról, a kezességen való elbocsátásról, és koldulásról, a sarczok mennyiségéről, mely mindig a megegyezéstől függött, az orr, fül és kézcsonkításról teljesen önálló és tiszta kép áll elő a kötetben elszórva levő részletadatok egyesítése után. Ε képek mellé mint enyhület sorakoznak azok az adatok, melyek a humanismus íratlan törvényeinek megtartásáról továbbá a harczos elem bizonyos fokú kölcsönös megbecsüléséről beszélnek. A basák kifejezik, hogy jámbor úton járókat, követség hordozókat nem illik bántani. A katona büszke volt a maga katona mivoltára, akár török volt, akár a királyt szolgálta ; elfogadott volt az a felfogás, hogy a szegénység, a föld népe sohasem ér föl a vitézlővel s a megtorlásban olyan eljárást, mely a szegénységért rab katonán vett elégtételt, nem tartottak a követendő eljárások közé valónak. Ferhát basa egészen felháborodva veszi a hírt, hogy Ernő főherczeg egyik bégjét lánczra verette. Imi-Századok, 1916. IX—X. füzet. 41