Századok – 1916

Történeti irodalom - Thallóczy Lajos és Horváth Sándor: Jajcza (bánság; vár és város) története 1450–1527. Ism. Szentpétery Imre 630

TÖRTÉNETI IRODALOM. 63I vár fontossága mellett a derék őrség külön is megérdemelte volna, hogy többet törődjenek vele. Jajcza történetének utolsó fénypontja Frangepán Kristóf 1525-iki vállalkozása, hogy a várba élelmet juttasson. A vállalkozást mindenki veszett ügynek tekintette. Frangepán, mint erről a saját leírásából értesülünk, megoldja a lehetetlennek hitt feladatot. Elérte Jajczát s az őrség éhezését megszüntette — egy időre, de Jajcza sorsát nem változtathatta meg. Vállalkozása után alig két hónappal Budán már tudják, hogy Jajczán megint élelemhiány van . . . Jött a mohácsi vész s ezzel eldőlt Jajcza sorsa is. »A lélek már előbb elszállt belőle, de a hullát még nem földelték el.« Míg Ferdinánd és János királyok egymással vetélkedtek, hogy kié legyen Jajcza, azalatt a vár elesett. Alig vették át Ferdinánd hívei, Uszref pasa ostrom alá vette s 1528 elején elfoglalta. Azóta 350 esztendőn át török birtok volt. »A jelen szebb a múltnál.« Szeretnők, ha a mű tartalmának vázolásával sikerült volna némileg feltüntetni, hogy Jajcza története hogyan emelkedik Thallóczy kezében köztörténeti magaslatra. A balkáni viszonyok alapos ismerete a tárgynak olyan szempontok szerint való kezelését teszi számára lehetővé, a melyek köztörténetünk egyes szakaszaira is új világot vetnek. A munkához csatlakozó oklevéltár 1450-től 1527-ig nemcsak az okleveles adatokat tartalmazza, hanem az elbeszélő kútfőknek Jajcza történetét illető részleteit is. Bonftni, Ranzanus, Thúróczy, Tubero, Istvánfíy stb. müveinek, sőt a török történetírók munkáinak Jajczára vonatkozó elbeszéléseit is így együtt kapjuk, kiegészítve a bőséges okleveles adatokkal. Az oklevelek jó része először jelenik meg nyomtatásban ; ezeknek zöme a körmendi levéltárból, az Országos levéltárból és a Nemzeti Múzeum levéltárából került ki. Ε mellett azonban még egész sor levéltár van képviselve kisebb-nagyobb számú oklevéllel. Kár, hogy az okleveleknek és az elbeszélő kútfők töredékeinek egy része az oklevéltártól elválasztva a szöveghez csatolt toldalékként van közölve s az oklevéltárnak még külön pótléka is van. Erre a hiányra az Előszóban Thallóczy maga is sajnálattal mutat rá. De bizonyos, hogy közlésük így is becses és elhagyásuk nagy kár lett volna. így pl. Korbáviai Károly horvát bánnak 1522-iki közlése a török végek állapotáról, vagy Frangepán Kristóf leírása jajczai vállalkozásáról olyan jelentős darabok, hogy elmaradásuk (bár az utóbbi Marino Sanuto évkönyveiben jelent meg) hiányára lett volna a kiadványnak. Az oklevelek sorozata természetesen Jajcza története szempontjából van összeállítva, de azért az itt első ízben kiadásra