Századok – 1916

Értekezések - GÁRDONYI ALBERT: Buda város közigazgatása és közgazdasági viszonyai a XVII. század végén - 585

BUDA KÖZIGAZG. ÉS KÖZGAZD. VISZONYAI A XVII. SZ. VÉGÉN. 635 működik, a kik egyenként évi 112 frt fizetést kapnak. A városi' törvényszék szolgálatára külön törvényszolga (Gerichtsdiener) volt alkalmazva, a ki évi 86 frt fizetést kapott. Ugyancsak a törvényszék szolgálatára állott a hóhér (Freimann-Scharfrichter), a ki évi 38 frt fizetést kapott. Ezeken kívül egy, utóbb két csendbiztos (Wachtmeister) volt a Várban s egy a Vízivárosban, egyenként évi 112 frt fizetéssel, 2 éjjeli őr (Nachtwachter) a Várban s 2 a Vízivárosban. 1701-től kezdve hatósági orvost is tartott a város évi 100 frt fizetéssel. Hatósági bábájuk a városi hatóság megalakulásától kezdve volt, azonban csupán 1690 április 5-ikén utaltak ki számára először évi 10 frt fizetést, a mi rövidesen 15, majd 30—35 forintra emelkedett. A felsoroltakon kívül a város alkalmazottaihoz kell számítanunk a bécsi ügyvivőt (Agens) is, ki a városi ügyek szorgalmazására volt hivatva, s készkiadásain kívül évi 50, utóbb 75 frt fizetést kapott. Kétségtelen, hogy a tisztikar nem volt nagy s ennek megfelelően a városi közigazgatás elé nem lehetett nagy feladatokat állítani. Teljesen elegendő volt, hogy a kamarai kormányzóság rendeleteit végrehajtották s az igazságszolgáltatás ügyeit elintézték. A közigazgatás és igazságszolgáltatás ügyei még így is sokkal kedvezőbb sorsban részesültek, mint a közművelődés, mert e czélra igazán keveset költött a tanács. Ennek főoka abban rejlett, hogy nem voltak megfelelő bevételi forrásaik s idegenkedtek minden tehertől. A kormányzóság már 1692 április 15-ikén elrendelte, hogy német iskolamestert alkalmazzanak s kilátásba helyezte, hogy hozzájárul a fizetéséhez. Ez ígéret azonban csupán addig lehetett érvényben, a míg a város a kormányzóságtól bevételi forrásokat nem kapott, a mint ez megtörtént, a kormányzóság mindennemű hozzájárulást megtagadott. Seitz János György karmester az első, a ki ily irányú terhet hárít a városra. 1693 június 18-ikán fizetésért folyamodik azzal,, hogy 1687-ben Olipez atya biztatására hagyta el győri állását s Olipez utódai megszüntették a fizetését, sem a temetésekből, sem a zenetanításból nincs megfelelő jövedelme. A tanács a kormányzósághoz utasította kérésével, utóbb azonban mégis meghallgathatta, mert az 1693 évi számadás szerint 30 frt fizetést kapott, a miért az iskolai tanítást is el kellett látnia. 1694-ben a vízivárosi iskolamester, Deutscher János György is folyamodott fizetésért s a tanács 1694 május 24-ikén évi 20 frt segélyt szavazott meg számára s ez a 20 frt tanítói fizetés az, a mi 1696-tól kezdve a városi számadásokban a kulturális kiadásokat képviseli. Ha számbaveszszük, hogy a városi hóhér-