Századok – 1916

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: A székesfehérvári őrkanonokság története 1543-ig 565

A székesfehérvári őrkanonokság története 1543-ig. I. Szent István a Dunántúl fényes várat építtetett s ezt állandó székhelyévé tette. Nagy szépséggel, fénynyel megépített vár volt s épen e miatt nevezték el Fehérvárnak. A várban templomot is kezdett építtetni az ország nagyasszonya, a Boldogságos Szűz tiszteletére. »A templom mellé István káptalant is csatolt iskolával, mely nagy hírre vergődött és megajándékozta bőkezűen mindenféle birtokkal, dézsmával és kivette mindenféle püspöki hatóság alól. «1 Mikor meghalt, holttestét is Székes-Fehérvárra vitték a templomba, melyet épített. »Összegyűlt a nép az ország minden részéről. De a templom még nem volt felszentelve. A püspökök tehát tanácsot tartottak, felszentelték a templomot s azután helyezték el a nagy király testét fehér márvány koporsóban, közepére.«2 A szent király alapítása, szent sírja ettől fogva különösebb kegyelet tárgya lett. A vele kapcsolatos dolgokat a szokottnál féltőbb gonddal őrizték s maga az a tisztség, a mely ezzel meg volt bízva, megkülönböztetett állássá lett, a káptalannak az a tagja, a ki ezt az őrizetet közvetlenül végezte, különösebb tiszteletnek örvendett s különösebb jutalmakban részesült. A káptalan őre a kanonokok közt a harmadik méltóságot foglalta el, mivel az olvasókanonok s az éneklőkanonok megelőzték őt. Kinevezése a káptalan prépostjának joga volt. 1197-ben a prépost jónak látta, hogy különös pápai kiváltságot is szerezzen ezen joga sértetlen gyakorlására s ezért III. Incze pápához fordult. A pápa 1198 deczember 1 Pauler Gyula : A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt, I. 74. 1. Karácsonyi azt mondja, 1031-re kész lett a székes-fehérvári egyház. L. Erdély és Szent László cz. értekezését, Erdélyi Múzeum, 1915. 29. 1. > Pauler, id. m. 100. 1.