Századok – 1916
Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Archaeologiai Értesítő 532
532 TÖRTÉNETI IRODALOM. 532 Ernő : Magyar színészet 1816-ban. Részleteket közöl Kilényi, a múlt század első felében élt jeles magyar színész jegyzőkönyvéből, mely a magyar színtársulatoknak száz év előtti viszontagságos életéről érdekes adatokat nyújt. Archaeoiogiai Értesítő. 3—5. sz. Hillebrand Jenő : Ismerünk-e már hazánk területéről palaeolitikus Chelle-acheuli kőeszközöket ? A Herman Ottó révén ismertté és híressé vált miskolczi szakóczákat és lándzsacsúcsot, melyeket egy külföldi szakember kivételével acheuli-tipusoknak tartanak — a solutréi korszakba sorolandóknak mondja. A lándzsa-hegynek ez a típusa különleges hazai jellegű szerinte a solutréi-korban ; a szakoczák nagy volta pedig azért nem lehet akadálya ez osztályozásnak, mert Francziaországból még nagyobb lándzsahegyeket is ismerünk ebből a korszakbői (volgui palaeolithek). Nem fogadja el Roska Mártonnak azt a megállapítását sem, mely az abauj-torna-megyei Korláthról származó kőeszközökben az ú. n. chellei-kori ember kultúrájának maradványait vélte felismerhetőnek. Szerinte a kőipartipusok túlnyomó része határozottan neolithikus jellegű. Egyik-másik darab csakugyan nagyon emlékezteti őt is a chelle-acheuli megfelelő típusokra, de csak emlékezteti s ezért pseudo-chellei szakóczáknak tekinti őket. A vitából kitűnik az, a mi eddig is bizonyos volt, hogy ezeket és hasonló kérdéseket nem lehet pusztán typologiai alapon végérvényesen és megnyugvásra megoldani. Valódi tudományos bizonyosságot csak rendszeresen iskolázott szakember, tudományos módszerrel vezetett ásatásaiból nyert leletekre lehet alapítani. Ezeket a kérdéseket is a tervezett hitelesítő ásatások eredményéig függőben kell tartanunk. — Jósa András : Ásatások a gávai Katóhalmon és környékén czímen ásatási jelentést ad. Szabolcs vármegye tiszamelléki részében több mint másfél tuczat őshalmot ásatott fel az évek folyamán. Valamennyi temetkezési helynek bizonyult. A közölt leletek azonban nem valamennyien származnak rendszeres ásatásból. Vitás kérdések eldöntését e körülmény mellett megnehezíti még az is, hogy rajzok helyett szívesebben vennők a tárgyak fényképeit ; rajzot csak ott, a hol a fénykép nem volna elég világos. A rajz nem okvetlenül azt mutatja, hogy milyen az eredeti, hanem azt, hogy a rajzoló milyennek látja. Ez pedig sokszor nem ugyanaz. Elénk példát nyújt erre az épen szóban forgó füzet, mely a 214. lapon rajz, a 217. lapon pedig fénykép nyomán közli ugyanazt a tárgyat : az alsó sarokban levő motívumot nyilvánvalóan félreismerte a rajzoló. Az adott esetben sem mellékes az eltérés, de lehetnek esetek, a mikor nagyon fontos az. — Felvinczi Takách Zoltán : Szeged-öt halmi hún-művészeti emlékek. A szóban forgó lelőhely leletei közül egy kisméretű, trébelt bronzlemezt választ ki. Ezt a húnoknak tulajdonítja mely népnek »meglehetett a maga eredeti jellegzetessége«, s ez »a távol Kelethez, a kínaisághoz fűződő kapcsolatban nyilatkozhatott meg«. A bronzlemez domború művének analógiáit keresve a Fekete-tenger, Dnyeper, Volga és Káma vidékén át egészen a legtávolabbi Keletig vezet el bennünket. A nem archaeologus olvasó, mielőtt állást foglalna, olvassa el a füzetben valamivel hátrább levő ismertetést, melyet Supka Géza közöl ennek a szerzőnek oA belsőázsiai népek művészetének alapformáihoz« czímű és ugyanezen folyóirat előző számában megjelent tanulmányával kapcsolatosan épen erről a bronzlemezről is. Bizonyára helyes Supkának az a megállapítása, hogy ha Kínában is kimutatható a motivum, akkor az a szeged-öthalmival együtt közös kiindulási pontra, még pedig — minden valószínűséggel