Századok – 1916

Történeti irodalom - Görgey István: Görgey Arthur ifjúsága és fejlődése a forradalomig. Ism. –ys– 503

546 TÖRTÉNETI IRODALOM. pelt, hogy házasodni szeretett volna. A tudományos qualificatiot tehát hamar akarta megszerezni. így lett Prágában chemikus. Ezen a pályán két és fél évig működött, a harmadikban már assistensi állás kínálkozott részére Lembergben. Ezt azonban elutasította és rokonai megbízásából átvette a toporczi gazdaság vezetését 1848 tavaszán. A kétszeri, sőt háromszori pályaváltoztatás első tekintetre Görgeyt elhatározatlan, kapkodó embernek tünteti föl, közelebbről megvilágítva azonban máskép fest a dolog. A mikor Görgey 14 éves korában a tullni katonai intézet ingyenes helyére bevonult, ezt atyja anyagi kényszerhelyzetére való tekintettel cselekedte. Ámbár feljebbvalói mindig a legteljesebb mértékben meg voltak vele elégedve, aversioja a katonai pálya iránt 1843-tól mindig erősebb lett. Nem látott életczélt abban, hogy »mint béke katonája, mint egy szánkó nyár idején, tunya semmittevésben élje napjait és kevéssé ösztönözve nemesebb tevékenységre, életidejét eltékozolja.« (177. 1.) Apja halála után nyíltan kimondja »Oh volna csak bármily szerény tulajdon tűzhelyem, mostjfmár semmi sem marasztana ezen a marionettpályán. Hiszen eddig is csak a drága öregnek kedvéért tartót tam ki rajta«. (199. 1.) Az év nyarára kilépési gondolata »isten hozzádot mondani ennek a katonásdi játéknak, közelebb fekszik elhatározásához, mint következetességi elve.« (203. 1.) Atyja halála után tulaj donképen csak szerelme tartja vissza ettől a lépéstől : »Legszebb benső vágyam szabadulni ! Legtántorítha tatlanabb meggyőződésem, hogy a tíz körme után élő napszámos szabadabb énnálam ; és örömest cserélnék vele, soha meg nem siratván jelenem erőszakos megváltoztatását. De czélom van .... melynek elérését csak úgy valósíthatom, ha nyakamat a katonasági igába görbítem, míg annyi pensiom nem lesz, hogy vele beérhessem.« (212. 1.) Akkor ő már »megelégedetlen ember, ki már fiatal korától fogva birkatürelemmel hordja a katonai igát«. <217. 1.) Elismerésben nem volt hiány, mint hadnagy a testőrséghez került, onnan pedig főhadnagynak a Nádor-huszárokhoz. Kilépésekor is a legszebb elismeréssel távozott. Elégedetlenségét nem is az okozta, hogy nem ért el kellő sikert. Ellenkezőleg, ezekről a sikerekről mindig repeső örömmel tudósította hozzátartozóit. Komoly gondolkodása azonban nem tudott megbarátkozni a béke-katona czélnélküli pályájával s a hadseregben uralkodó formalismus üres szellemével. Boldogtalanná tette »annak a szolgálatnak, melyet végzek, a czélszerűtlensége és haszontalansága, holott az általa fölemésztett időt más hasznos munkásságra fordíthatnám«. (218.1.) Bántotta, hogy »nekem csak